Így tanult meg a macskám ébresztőórára kelni

Gazdiként nagyon sok téren kell jól csinálnod kedvenceddel: az etetése, az ápolása, a szellemi és fizikai lefárasztása, és még sorolhatnánk. Ám mindezeknek van egy közös és igen fontos, ha nem a legfontosabb közös pontja, vagy ha úgy tetszik, alappillére. Ez pedig nem más, mint az idő.

Lehet, hogy most legyintesz, „na, ezzel sem mondott semmi újat a szerző”, ám a felszínnél mélyebbre megyek, mégpedig a saját tapasztalataimon keresztül. Hogy lásd, hol több, hol kevesebb kell belőle, de idővel valóban minden elérhető. Elmesélem, hogyan lett tökéletes benti macskám, és mi mindent tanult Vilmos. Ugyanis minden a beszoktatással kezdődött.

Kintről be

Ebből a cikkből már ismerheted Vilmos történetét, aki befogadott cica. Röviden: egy nyári napon jelent meg a kertünkben, fiatalon és végtelenül kétségbeesve, a kis kamasz kandúrka pedig onnantól el sem mozdult tőlünk.

Bár sejthető volt, hogy addig benti macskaként élt, nálunk az első években kint kapott helyet. Hamar rá is érzett az új életformára: bravúrosan mászott fára, eredményesen egerészett, és bizony időről időre a szomszédos kandúroknak is megmutatta, ki az úr a háznál.

Részben ezért, ám főként az átjáró kutyák miatt végül Vilike körülbelül egy éve beköltözött. Ami a legjobb döntés volt – még ha ő ezt kezdetben nem is gondolta így. Vagyis nem mindig. A puha ágy, a mindig megtelő tányér és az igény szerinti folytonos simogatás persze tetszett neki, de amikor rájött, hogy luxusbörtöne ajtaja zárva van, és nem járhat kénye-kedve szerint, bizony átértékelte a helyzetet. Majd folyamatosan szökött.

Elég volt egy szemvillanásnyi időre nyitva felejtett ablak vagy ajtó, és már iszkolt is. A gyanútlan vendégek rendre kiengedték, de a mi eszünkön és gyorsaságunkon is túljárt. Ilyenkor jött a „vadászat”, a hangos „vilizés”, na meg a macskatáp zacskójának zörgetése. Természetesen minden alkalommal elmondtuk, hogy nem szabad, és a hangunk súlyából érezte is, hogy rossz fát tett a tűzre (de soha nem bántottuk; tilos erőszakkal nevelni, és nem is lehet!)

A kitartás és a következetesség odáig vezetett, hogy ma már csak elvétve slisszan ki, de leginkább levegőzni. És elég egy határozott Vilmos, hogy ott, ahol van, megálljon, majd hagyja, hogy hóna alá nyúlva becipeljem. Azért a tápos trükk még mindig beválik – az étel a legjobb motiváció a számára.

Tudja a nevét

Itt rögtön reagálnék is a vázolt szituációra: Vilike megtanulta a nevét, pedig egy állatorvosi vizit alkalmával kiderült, hogy valójában Miucó (röntgenezni kellett, ott derült fény arra, hogy már van mikrochipje. Erről szeretnék mesélni bővebben, most csak röviden a lényeget: az orvos  felhívta a chipen regisztrált számot, és a korábbi tulaj több tanú jelenlétében hivatalosan lemondott egykori macskájáról. Vagyis a nagymamája macskájáról, mint mondta… Így lehetett végleg a mienk Vilmos. Mondanom sem kell, milyen izzasztóak voltak a telefonálás percei; a gondolat is elképzelhetetlen volt, hogy elveszítsük Vilmoskát.)

Ahogy már írtunk is róla, tévhit, hogy egy macska nem hallgat a nevére. Sőt, a tanulmányok szerint ha babahangon, gügyörészve szólunk neki, még egyértelműbb számára, hogy hozzá beszélünk.

Érti, hogy nem szabad

Ehhez is idő kellett, de mostanra Vilmoska gyönyörűen megérti, hogy tilos az asztalon sétálnia, nem szabad lelopnia a vajaskenyeret, ahogy a becsomagolt sütemény sem neki van kikészítve.

Ez nem azt jelenti, hogy a távollétünkben nem jár görbe utakon, de ha rászólunk (leginkább a „Mit csinálsz?” kérdéssel), azonnal felfüggeszti a tevékenységet.

Napirend

Számos alkalommal részleteztük már, miért fontos a háziállatoknak a napirend. Ám arról is érdemes beszélni, hogy milyen szépen megtanulnak ők is alkalmazkodni hozzánk.

Kezdetben a reggeleink hajnalaink Vili keserves nyávogásával indultak. Követelte a reggelit. Kitartásunknak és az ő eszének hála azonban rájött, hogy akkor sem marad hoppon, ha nem csinál akkora csinnadrattát.

Ami pedig a legideálisabb: most már csak akkor kezd bele, ha meghallja az ébresztő csörgését. Nem vicc: volt, hogy már ébren voltam, és láttam, ahogy az ágy mellett várakozott. Majd ahogy megszólalt a telefon, ő is jött ébresztgetni. Maga az idill!

Alvópajtás

Mint sok gazdatársamnál, nálunk is a gyerekszoba lett a macska legkedveltebb helye, ha alvásról van szó. Itt is megszületett a tökéletes harmónia, hiszen ahogy a gyerekek elindulnak lefeküdni, Vili is a nyomukba szegődik, hogy az óracsörgésig ott durmoljon mellettük. Manapság pedig már minket is megtisztel éjszakai jelenlétével. Elképesztően megnyugtató.