hirdetés

Tonkinéz fajtaleírás: a sziámi és a burma tökéletes elegye, akinél ragaszkodóbb társat nem találsz

László Enikő, 2022. augusztus 11 - Képek: Getty Images Hungary

A tonkinéz a sziámi és a burma keresztezéséből jött létre, a két fajta tökéletes elegye. Neve ellenére azonban nem a Tonkini-öbölből származik.

hirdetés

Szeretetteljes, társaságkedvelő, aktív és játékos cica, aki szívesen pihen gazdája ölében. A tonkinéz szilárdan meg van győződve arról, hogy az emberek azért kerültek a Földre, hogy szeressék. Az intelligens és ragaszkodó macska gazdája minden lépését gondosan felügyeli, és nem szeret kimaradni semmilyen tevékenységből.

Eredete

A tonkinéz a sziámi és a burma macskák keresztezéséből jött létre. A két Délkelet-Ázsiából származó fajtát keresztezték annak érdekében, hogy a sziáminál testesebb, de kevésbé vokalizáló macskát hozzanak létre, azonban szeretetteljes természetű és intelligens legyen, mely tulajdonságokon a sziámik és a burmák is osztoznak.

Wong Mau, egy kicsi, sötétbarna macska Dr. Joseph Thompsoné volt. Egy tengerész, tudván Dr. Thompson macskák iránti érdeklődéséről, elhozta neki a cicát, amelyet egy távoli kikötőben szerzett. Wong Mauról először azt hitték, hogy sziámi, csokoládészínű bundával. Az ilyen sziámik nem voltak ismeretlenek korábban. A „csokoládé sziámit” az 1880-as években írták le először. Testük barna volt, és fókabarna vagy csaknem fekete pontjaik voltak. A csokoládészínű macskák végül eltűntek Nagy-Britanniában, de továbbra is léteztek Thaiföldön és Burmában (ma Mianmar), ahol valószínűleg a szabadon kóborló sziámi és burma macskák természetes (szemben az ember által irányított) párosítás utódai voltak. Wong Mau volt az egyikük. Ő lett a mai tonkinézek ősanyja.

Az első szándékos keresztezés sziámi és burma között az 1950-es években kezdődött Milan Greerrel, aki „arany sziáminak” nevezte a macskákat. Nem folytatta tenyésztési programját, de más tenyésztők érdeklődni kezdtek egy sötétbarna, pontokkal rendelkező macska iránt, és keresztezték a sziámit a burmával. A Kanadai Macskaszövetség 1967-ben kezdte bejegyeztetni, és végül más macskaszövetségek is követték a példát, bár egyesek, például a Macskarajongók Egyesülete csak majdnem 20 évvel később, 1984-ben adta ki az elismerést. A FIFé még mindig nem ismeri el hivatalosan.

A név eredetileg tonkanéz (tonkanese) volt, amely a South Pacific című musicalre utalt. A helyesírással kapcsolatban azonban gyakran voltak zavarok, így 1971-ben a nevet hivatalosan tonkinézre (tonkinese) változtatták – Tonkin-öböl után –, még akkor is, ha a macskának semmi köze sem volt a régióhoz.

Fajtastandard

A tonkinéz közepesen nagy termetű macska, tulajdonképpen tökéletes átmenet a burma és a sziámi között. Testtömege körülbelül 2,5-5,5 kg. Várható élettartama 15-18 év. Testfelépítése erőteljes, izmos, nem olyan karcsú, mint a sziámi. Feje enyhén ék alakú, az amerikai változat kerekdedebb, mint az európai. Fülei közepesen nagyok, a fültőnél szélesek, végük lekerekített. Szemei mandulavágásúak. Végtagjai hosszúak, izmosak, a mancsok ovális alakúak. A farok közepes hosszúságú, a vége felé elkeskenyedik. Szőrzete selymes, lágy tapintású, rövid és testhez simuló. A négy alapszín a tonkinéznél a „természetes” (fóka vagy természetes fekete); a pezsgő; a platina és a kék. A szem színe függ bunda mintázatától, illetve attól, melyik faktor (sziámi vagy burma) erősebb az adott egyedben. Két tonkinéz pároztatása esetén a kölykök rendelkezhetnek tonkinéz, burma és sziámi faktorral is, általában 2:1:1 az eloszlásuk.

A kölykök világosan jönnek a világra, csak később sötétedik be bundájuk.

Jelleme

A tonkinéz igen játékos jellem, imádja elfoglalni magát különböző játékokkal vagy más állatokkal, emberekkel. Szeret apportírozni, bújócskázni, de egy papírgalacsinnal is órákig képes szórakozni. Mivel nagyon okos, trükköket is szívesen elsajátít. Vidám cica, aki nagyra értékeli, ha van egy magas kaparófája, és persze sok-sok játéka.

Szeretetteljes természetével könnyen belopja magát bárki szívébe, és hamar mosolyt csal az arcokra. A fajta tökéletes elegye a sziáminak és a burmainak. Kevésbé bőbeszédű, mint előbbi, de hasonlóan intelligens és szeretetteljes, mint rokonai. Szinte követeli a figyelmet, imádja, ha ő lehet a középpontban. Emellett szívesen ellenőrzi is gazdáját, hogy éppen mit csinál. Kíváncsian követi lépéseit, a vendégeket pedig már az ajtóban üdvözli.

Mindent megtesz a figyelemért.

Ideális környezet

A tonkinéz jól kijön a gyerekekkel, más macskákkal és kutyákkal. Szereti a figyelmet, ezért a magányt igen rosszul viseli. Két tonkinéz azonban társaságot nyújt egymás számára, jól elszórakoznak ketten. Ellenben, ha a cica unatkozik, előfordulhat, hogy olyan dologba kezd, amit gazdája nem fog értékelni. Olyan háztartásba nem való, ahol keveset vannak otthon.

Ápolás

A tonkinéz bundája könnyen ápolható, heti egy alkalommal érdemes átfésülni. Karmait rendszeresen vágni kell. Ha fülei piszkosnak tűnnek, gyengéden ki kell őket tisztítani. Egy-egy vattakoronggal vagy puha, nedves ruhával töröld át őket, amelyet almaecet és meleg víz 50-50 arányú keverékével benedvesítettél. Kerüld a fültisztító pálcika használatát, mert az károsíthatja a fül belsejét. Ügyelj alma tisztaságára, ugyanis, mint minden macska, a tonkinéz is kényes annak tisztaságára.

Gyakori egészségügyi problémák

A tonkinéz általában egészséges, bár hajlamos lehet az ínygyulladásra, és érzékeny lehet az érzéstelenítésre. Mivel a sziámi leszármazottja, előfordulhat, hogy ugyanazok a betegségek fordulnak elő nála, mint rokonánál. Ilyen például a kancsalság, emésztőrendszeri problémák, amiloidózis, asztma, illetve a veleszületett szívprobléma.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: Macskakalauz, Jean-Luc Renck: A macska, Laura Aceti – Viola Autieri: Legjobb barátunk, a macska)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon