5 érdekesség a kodkodról: ennek a macskafélének hátul is van szeme

A kodkod a legkisebb macskaféle, amely Dél-Amerikában őshonos. Elsősorban Chile középső és déli részén, valamint Argentína szomszédos területein fordul elő. A Vörös Lista szerint sebezhető státuszban van.

A kodkod nevét a mapucse, más néven az araukán indiánoktól kapta, de szólítják guiñanak is. Lássuk máris, hogy mit érdemes tudni erről a látszólag bolyhos, kiscicaszerű vadmacskáról!

1. Ritka, mint a fehér holló

A kistestű macskafélékre alapvetően jellemző a titokzatosság és a visszahúzódó, rejtőzködő természet. A kodkod esetében ezek kiegészülnek még a faj erős fenyegetettségével, így nem is csoda, hogy szinte alig tudunk valamit erről a pöttyös cicáról. A párzási szokásairól, az alom méretétől, a kommunikációjáról szinte alig sikerült a tudósoknak valamit kinyomozni, a legtöbb információ még a mai napig is találgatásokon alapul.

Az azonban biztos, hogy az élőhelyének és a prédaállatainak eltűnése, valamint a vadászata igen megterheli az állományt. Rá is hatással van az esőerdők területének csökkenése, ami az emberek terjeszkedésének következménye. Emellett a gazdák sűrűn el is ejtik őket, ugyanis a kodkod visszaszorult élettere miatt egyre többször támad a baromfiakra. Ez a helyzet már csak azért is igen szomorú, mert a vadonban kordában tartja a rágcsálópopulációkat, amely az emberek számára is igen nagy előnyt jelent.

Pikumche, a kodkod Joel Sartore természetfotósnak állt modell a National Geographic PhotoArk projektjéhez:

(Hallhatod a hangját is, ami nem mindennapi.)

2. Családban marad

A kodkod is a Leopardus nemzetséghez tartozik, akárcsak a pampamacska, a Geoffroy-macska, az andesi hegyimacska, az ocelot, az oncilla és a hosszúfarkú macska. Ezekre a rokonokra jellemző, hogy macskafélékkel ellentétben 38 kromoszóma helyett csak 36-ot birtokolnak, barnás alapon fekete foltos a bundájuk, lekerekített a fülük és prominens az orruk. Az ősük valamikor a késő miocén korban vándorolt át a Bering-földhídon hídon valamikor 5,33-11,6 millió évvel ezelőtt.

3. A fekete kodkod rejtélye

A legtöbb kistestű macskafélének van melanisztikus, vagyis teljesen fekete változata is a vadonban. A kodkod esetében a kutatók szerint számos éjfekete példány létezik. A melanisztikus fenotípust egyetlen fehérje (agouti-signaling) módosulása okozza, aminek következtében a barnás-narancsos pheomelanin termelődése lecsökken, míg a fekete eumelanin termelődése megnövekszik, és létrejön a sötét szőrzet.

Melanisztikus kodkod: 

4. Aki éjjel legény…

A megfigyelések alapján kiderült, hogy a kodkod se nem krepuszkuláris, se nem éjszakai állat. Ez a macskaféle éjjel és nappal is egyaránt aktív lehet, bár napközben sokat pihen biztonságos hajlékában. Nyílt területeken csak éjszaka vadászik, egyébként az esőerdők rejtekében portyázik kisebb prédákat elejtve. A kodkod igen apró, körülbelül akkora, mint egy házi macska, ennek értelmében a zsákmányállata is kicsi. Általában madarakat, rágcsálókat és gyíkokat ejt el.

Kimagasló tehetségű mászó, apró termete ellenére akár egy méternél nagyobb átmérőjű fákra is könnyedén felmászik. Ezt a testéhez képest nagy mancsai és vastag farka segíti.

A következő videófelvételen David Attenborough narrálja, ahogy egy kodkod molylepkére vadászik: 

5. Hátul is van szeme

Számos kistestű macskafélének a fülén hátul van egy világos folt, vagy ha úgy tetszik, pötty. Ennek a jelnek a funkciójáról azonban megoszlanak a vélemények. Egyes kutatók úgy tartják, hogy a kölyköknek segít akkor, amikor még nagyon kicsik. Ha követik ezeket a pontokat, nem tévesztik szem elől a mamát. Mások úgy gondolják, hogy a fajtársak felé kimutatott agresszióban játszik szerepet. Megint mások úgy spekulálnak, hogy ettől az állat más ragadozók és a prédaállatok előtt félelmetesebbnek tűnik, ugyanis olyan, mintha elöl és hátul is lenne szeme.

De vannak olyanok is, akik szerint a foltnak nincs funkciója. Bár ez is lehetséges, igen nagy véletlen lenne, hogy ennek ellenére olyan sok kistestű macskafélénél megjelenik. A teljesség igénye nélkül például a szerválnál, a Geoffroy-macskánál, az ocelotnál, a hosszúfarkú macskánál és az oncillánál is.