7 érdekesség a laposfejű macskáról: a mosómedvék egyedi szokását is megfigyelték náluk

Ezt a vörös szőrű, különös tekintetű, igen apró (körülbelül 2 kg és 45 cm) vadmacskát először 1827-ben fedezték fel. Szumátrán gyűjtött minták alapján készítették el róla a leírást, de őshonos még a Maláj-félszigeten és Borneón is. A Vörös Lista alapján veszélyeztetett; sajnos az olajpálma ültetvények, a mezőgazdaság terjeszkedése, a túlhalászás és a vizek szennyezettsége miatt a természetes élőhelye eltűnőben van.

A laposfejű macska a Prionailurus nemzetségbe tartozik, így tehát közeli rokona a halászmacskának és a leopárdmacskának, akikről már írtunk, valamint a rozsdafoltos macskának is, akiről pedig alig várjuk, hogy írhassunk.

1. Nem csak az élőhelyük eltűnésével kell megküzdeniük

Ezek az alkalmazkodóképes macskák annak érdekében, hogy túléljenek, előfordul, hogy megdézsmálják a helyiek tyúkjait, ennek következtében számos példány esik csapdák áldozatául. Ráadásul a házi macskák népes tömegével is meg kell küzdeniük, valamint az autós forgalom is nagy veszélyt jelent rájuk nézve.

2. A miocén kor óta él a Földön

A DNS vizsgálatok alapján a laposfejű macska feltehetően már a miocén kor óta él a Földön, vagyis mancsuk már körülbelül 14,45-8,38 millió évvel ezelőtt koptatta a vizes élőhelyek és mocsaras terültek felszínét. A Prionailurus nemzetség első faja a rozsdafoltos macska volt, ebből vált elsőként külön a laposfejű macska, majd a halászmacska.

3. A macskafélék egyik sajátossága csak részben igaz rá

Feltűnően hosszú és éles fogai, valamint az izmos állkapcsa mind azt szolgálják, hogy a csúszós területen is hatékonyan megragadhassák a nedves zsákmányt. Ebben segítenek még a karmaik is, amelyek csak részben visszahúzhatók; körülbelül 2/3-ad részük mindig kilóg.

A halászmacskához hasonlóan a laposfejű macska ujjai között is finom, úszórhártyaszerű háló feszül, amely segíti a közlekedést a mocsaras területeken és a sekély vízben.

4. Kevés róluk az információ

Ez köszönhető annak, hogy egyre kevesebb példány él a természetes élőhelyén, és persze annak is, hogy óvatos és rejtőzködő állatok. Az eddigi adatok alapján feltehetően magányosak és éjszaka vadásznak, a territóriumukat pedig jelöléssel határozzák meg.

Egy fogságban tartott nőstény azonban délelőtt és késő este volt aktív, ami a krepuszkuláris fajokra jellemző. Azt sajnos nem tudják, hogy ez a fogság körülményeinek volt betudható, vagy egészen más ritmusban élnek, mint ahogy azt eddig gondolták. Az egymáshoz közel elhelyezkedő szemeik is arra utalnak, hogy valószínűleg éjszaka aktívak, ám úgy tűnik, hogy ez egyelőre talány marad.

5. A mosómedvék szokásait fedezték fel az esetükben

Megfigyelték, hogy a mosómedvék stílusában megmosnak bizonyos tárgyakat és az élelmüket is.

Az élőhelyük ellenére sem úsznak, bár a zsákmányukat, ami leginkább halakból áll, a fejük alámerítésével fogják ki, majd körülbelül 2 méterre viszik a víztől. Erre azért van szükség, hogy a préda ne szökhessen vissza.

6. Hangjuk, akár a kedvenceinké

A kölykök hangja nagyon hasonlít a házi macskák hangjához; a felnőttek vokális repertoárját még vizsgálják, az azonban biztos, hogy ők is dorombolnak és egyéb rövid, nyávogáshoz hasonló hangokkal is kommunikálnak.

7. Nem tartják őket fogságban

A Songkhla állatkertben (Thaiföld) 2017-ig tartottak három laposfejű macskát, akik 2009-ben születtek, szintén fogságban tartott szülőktől. Alapvetően azonban az állatkertek szinte egyáltalán nem képesek hozzájutni ezekhez a ritka macskafélékhez, és nem is ösztönzik őket erre.