Ez a 7 genetikai betegség jelentkezik leggyakrabban a fajtatiszta macskák tenyésztése során
Hangai Lilla
2023. augusztus 31 - Képek: Getty Images Hungary
Hangai Lilla
2023. augusztus 31 - Képek: Getty Images Hungary
Amikor egy macskafajtát kitenyésztenek, a külső megjelenésre kifejezetten sokat adnak. Hiszen annak igazodnia kell az aktuális trendekhez és a vásárlói igényekhez, hogy eladható lehessen. Amivel alapvetően nincs is gond, hiszen ez is egy hivatás, amiből valakik szeretnének megélni. A probléma ott kezdődik, ha ezeket a külső jellemzőket olyannyira előtérbe helyezik, hogy a felerősítésükkel a macska nem kívánt tulajdonságai is felerősödnek. A lapos arc miatt a nehéz légzés, a lekonyuló fül miatt a hallószerv vagy a csontok betegségei, a nagy kidülledő szemek miatt a szembetegségek, a finom csontozat miatt pedig a csonttöréses, zúzódásos balesetekre való hajlam.
A figyelmetlenségnek vagy a nemtörődömségnek köszönhetően a macskák esetében megjelenő genetikai betegségek egy egész fajta sorsát megpecsételhetik. Ma olyan betegségekről lesz szó a teljesség igénye nélkül, amelyek gyakran jelennek meg a fajtatiszta egyedeknél. Álljon ez itt emlékeztetőül mindannyiunk számára.
A rejtettheréjűség érintheti csak az egyik vagy mindkét herét is. A betegség következtében a hímek általában terméketlenné válnak. Ugyan nem lesznek sterilek, de tenyésztési programokban nem használhatók, mivel továbbadhatják ezt a genetikai hibát. A nőstények is lehetnek hordozók, tehát ugyanolyan veszélyt jelentenek az örökítés szempontjából.
A rendellenesség felfedezésekor azonnal el kell végezni a szelektív selejtezést. Nemcsak a kandúrt és szüleit kell eltávolítani a tenyésztési programból, hanem az érintett macska testvéreit is alaposan ki kell vizsgálni.
A csípődiszplázia tulajdonképpen örökletes csípőficam, és leginkább a nagytestű fajtáknál fordul elő, mint például a maine coon. Alapvetően azonban elmondható, hogy sajnos bármilyen fajtánál felbukkanhat. Az öröklődési mintázat azt sugallja, hogy poligén, vagyis nem egyszerű domináns és nem is egyszerű recesszív gén okozza, amely könnyebben kiiktatható lenne.
A csípődiszplázia egy összetett és komoly betegség, melynek hatására a csípőízület megsérül, begyullad, majd legyengül. Ez pedig az izmok sorvadását okozza. Beteg utódok normális csípővel rendelkező szülőktől is származhatnak, de leggyakrabban legalább az egyik szülő diszpláziás.
„Nincs egyetlen gén, amely felelős a csípődiszpláziáért. Ehelyett a genetikai tényezők fokozatos felhalmozódása zajlik. A folyamat olyan veszélyesen fokozatos, hogy amíg a súlyos sántítás meg nem jelenik, a tenyésztők nem is sejtik, hogy nemzedékenként fokozatosan megváltoztatták a csontvázat és az izomzatot.” – fejtette ki Colleen Power.
A patellaficam a térdkalács elmozdulása, amely kétféle módon nyilvánulhat meg, de mindkettő befolyásolja a macska járását. A ficam lehet akár időszakos és nem minden lépésnél észrevehető.
A betegség előfordulása bizonyos fajtáknál genetikai hatásra utal, de az öröklődés módja nem ismert. A devon rex volt az egyik első olyan fajta, amelynél ezt a problémát diagnosztizálták, de az abesszineknél és a karthauziknál is egyre gyakoribb a megjelenése.
A progresszív retina atrófia (PRA) gyakran meglehetősen előrehaladott, mielőtt a külső jelei láthatóvá válnának. Az érintett macskák óvatosabban közlekednek, a látásromlás következtében elbotolhatnak vagy mellé ugorhatnak bizonyos tárgyaknak.
A PRA klinikai tünetei közé tartozik a pupillák kétoldali kitágulása, a szem rángatózó mozgása, a reflexiós szövetréteg hiperreflexiója, és a retina ereinek fokozatos eltűnése. Egyes sziámik családi hajlamot mutatnak erre a rendellenességre, de a perzsák és az abesszinek között is öröklődik.
Az oszteodisztrófia kálciumhiányos csontvázat eredményez. Az érintett macskák sántítanak, és bizonyos esetekben lábra sem tudnak állni. Súlyos esetekben a hátsó végtagok le is bénulhatnak. Bár a betegség lehet veleszületett, egyes kutatók úgy vélik, hogy az állapot recesszív génekhez köthető.
1974-ben dr. Oliphant F. Jacksonnak, a londoni Royal Free Hospital School of Medicine munkatársának tanulmányából kitűnt, hogy a betegség a lógó fülű macskákhoz kapcsolódik, és javasolta, hogy a tenyésztést korlátozzák lógó fülő és egyenes fülű egyedek párosítására.
A betegség továbbá visszavezethető a kalciumszegény étrendre is, aminek a szinte csak hússal való táplálás a melegágya lehet. Ez magyarázza, hogy a betegség rendszeresen kiújul a burma és a sziámi macskáknál.
A vízfejűség az agyfolyadék felhalmozódása és az agykamrai rendszer megnagyobbodása következtében alakul ki. Gátolja az agy-gerincvelői folyadéknak a kamrákból a meningealis terekbe és a véráramba történő elszállítását. Ez a kóros felhalmozódás a koponya megnagyobbodását és az agy összenyomódását okozza, ami tönkreteszi az idegszövetek nagy részét. A legtöbb esetben ez az állapot a születést követő néhány hét múlva halállal végződik, az enyhe mértékben érintett egyedek pedig mentálisan visszamaradnak. Az ilyen cicák túlzottan izgatottak vagy depressziósak lehetnek, illetve járászavarokkal és görcsrohamokkal küzdhetnek.
A deformitás szinte minden fajtánál előfordulhat, de nagyobb valószínűséggel jelenik meg azoknál, amelyeknél a tenyésztők genetikailag meghosszabbítják vagy lerövidítik a koponyát. A sziámik és a perzsák esetében gyakori.
A szív rendellenességei bármely macskafajtáknál előfordulhatnak. A rosszul működő szív tünetei közé tartozik a szokatlanul gyors légzés, a légzési nehézség, a gyengeség, az étvágytalanság, a növekedési visszamaradás, a hirtelen eszméletvesztés és a cianózis, vagyis az oxigénhiány miatti bőrkékség.
Úgy tűnik, hogy a sziámiknál gyakrabban fordul elő ductus arteriosus, amely egy kóros nyílás az aorta és a tüdőartéria között; genetikai alapra utal. Az endokardiális fibroelasztózist megfigyelték sziámi és burma macskákban is.
1987 előtt a macskák esetében a dilatatív kardiomiopátia, vagyis a kitágulásos szívizom-elfajulás volt az egyik leggyakrabban diagnosztizált szívbetegség, melynek következtében a kamrák kitágulnak, így a szív nem képes elegendő vért pumpálni; ez szívelégtelenséghez vezet. Szerencsére a kutatók felfedezték a taurin hiányának és a betegségnek az összefüggését, a macskaeledel gyártó cégek elkezdtek taurint adni az eledelekhez. Ennek következtében az esetek száma drámaian csökkent.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek