Így szoktasd alomra a kinti macskát: nagyon megéri!

A következő személyes történetet azért szeretném veletek megosztani, mert egyrészt remekül alátámasztja, hogy amiről elméletben beszélünk, az a valóságban is kivitelezhető, másrészt pedig olyan macskatartóknak vagy leendő gazdiknak is támpontot adhat, akik tartanak a helyzettől.

Az alomra szoktatás a kinti macska esetében sokak szerint lehetetlennek tűnik, mi most azonban bizonyítjuk, hogy abszolút nem „mission impossible”!

Röviden az alapszituációról

Három cicánk van, akik mind kinti macskák, de fedett helyen alszanak, és napközben is lehetőségük van a fedett helyre elvonulni hűsölni vagy melegedni. A melléképületekbe és a garázsba is bejárásuk van annak érdekében, hogy a kártevőket megregulázzák.

Ez a felállás szinte minden szempontból remekül működött, egyetlen dolog kivételével. A macskáknak ugyan volt arra lehetőségük, hogy kint végezzék el a dolgukat, mégis néha valamilyen érdekes indíttatásból úgy döntöttek, hogy nem fáradnak a kijárással és elintézik bent a dolgukat; akár a melléképületben, akár a garázsban.

Akinek volt már dolga a cicák melléktermékével, az valószínűleg tudja, hogy egy meglehetősen kellemetlen dologról van szó, főleg, ha nagyobb területen kell megtalálni a bűnjelet. Sürgősen kellett erre egy megoldás!

Amikor az elméletből gyakorlat lesz, és működik

Több alkalommal is írtunk már arról, hogy a macskák szobatisztán születnek, vagyis önmaguktól kezdik el használni az almot. Ez egyrészt a mamamacskának köszönhető, másrészt pedig annak, hogy az ösztöneik szerint olyan helyet keresnek az ürítésre, ami lehetővé teszi, hogy elássák azt. A vadonban erre azért volt szükség, hogy ezen jel alapján a nagyobb ragadozók ne akadhassanak a nyomukra.

Így hát arra gondoltunk, hogy miért ne tehetnénk be az alvóhelyükre és a melléképületbe, valamint a garázsba egy-egy alomtálcát? Megmondom őszintén, kicsit szkeptikus voltam, de azt tudtam, hogy nincs mit veszítenünk.

Így zajlott a kísérlet

Az alomtálcák kikerültek, mi pedig vártunk. Teltek a napok és a hetek, nem történt semmi. Vagyis történt, csak nem az alomtálcában… Már éppen elkönyveltük magunknak, hogy kudarcot vallottunk, amikor megtörtént a csoda: az egyik macska végre használta az almot! Majd újra és újra és újra használatba vette, míg már biztosak voltunk benne, hogy ez szokássá vált nála. Majd azt is megfigyelhettük, hogy a többiek is elkezdtek a dologgal ismerkedni. Először csak kíváncsiságból, majd rájöttek, hogy milyen praktikus is ez.

Mi nagyon boldogok vagyunk, hogy a takarítás többé nem egy megtestesült rémálom, ők pedig valószínűleg szintén azok, hiszen az alomtálca használata valószínűleg kellemesen csiklandozza az ösztönöktől vezérelt agyukat.