A cicák és a csokikrém városa: a hely, ahol az utcamacskák is elvarázsolnak

Az idei nyaralás a Balkánra vitt, ahol egyik ámulatból estem a másikba. A legtöbb fotó mégis az utcán élő macskákról készült, akik árvaságuk ellenére mégsem tűntek boldogtalannak. Így élnek a cirmosok a cicák városában.

Már régóta terveztük, hogy elutazunk Bosznia-Hercegovinába, azon belül is Szarajevót tűztük ki úti célul. Izgatottan készültünk a szemet gyönyörködtető természeti csodákra és az építészeti remekművekre, a hasunkat pedig már előre készítettük a balkáni fogások szemet-szájat kényeztető fogásaira. Nem kellett csalódnunk: kulturálisan és gasztronómiai tekintetben is kimagasló élményben volt részünk! Ami pedig csak tovább növelte az élményt, hogy kiderült: ez bizony a macskák városa. Képekkel mesélek!

Macska az ajtóban, macska az ablakban

Már megérkezésünkkor egyértelművé vált, hogy macskákban nem lesz hiány: rögtön a szállásunk kapujában kettőhöz is volt szerencsénk, akik csak mérsékelten voltak távolságtartóak. Mi megnéztük őket, ők szemrevételeztek minket. Jelenlétükről az is árulkodott, hogy a délután még a szemeteskuka mellett – némiképp bizarr módon – meredező csirkelábak estére nyomtalanul eltűntek. Valaki(k)nek finom vacsora volt.

Később, a városnézés során aztán találkoztunk kerítésoszlopon durmoló cicával, garázstetőn hancúrozó bajszos társasággal, autók alá settenkedő-onnan nekiiramodó verekedőkkel.

De ültek macskák a kapualjakban, az ablakpárkányokon, és gyakran a szemeteskonténerek mellől bukkantak elő a helyi nevezetességek.

Bazári macskák

Ám Szarajevó utcáinál is jobban vonzott minket a bazár, minden kincsével és illatával, így az első utunk oda vezetett. Ott ismerkedtünk meg az ékszerárus mellet strázsáló koromfekete, lógó nyelvű macsekkal, a szuvenírbolt két fekete-fehér kosztosával, és a kávézó bársonyszékét szenderegve őrző vörös-fehér óriással.

A dzsámi udvarát egy gyönyörű teknőctarka ékesítette, míg a szemben levő árus macskája szemmel látható közönnyel fogadta az eléje járuló hódolókat.

Természetesen valamennyi kedves-bájos jószágról fénykép készült, így egyikőjük sem fog a feledés homályába veszni.

Senkié és mindenkié

Első olvasatra szomorúnak tűnhet, hogy ennyi jószág él az utcán, ám ha szemügyre veszed a képeket, láthatod, hogy többségében nagyon szép, jó súlyban levő, élénk tekintetű állatokról van szó. Mint az ott töltött pár nap alatt kiderült, legtöbbjüknek megszokott helye van egy-egy stand vagy bódé mellett, ahol etetik és itatják is őket. A helyiek pedig célzottan járulnak a kis tálkákhoz, hogy finom falatokkal kedveskedjenek nekik.

Egy helyi, de azóta Amerikában élő hölggyel szóba is elegyedtünk, miközben a két fekete-fehér cica tányérjába öntötte az alutasakos táp tartalmát. Mint elmondta, nagy macskarajongó, neki is van egy, aki „a ház ura”.

Azt nem gondolnám, hogy kapnak féreghajtót, oltásokat vagy bármiféle orvosi ellátást. Tehát a körülményeket sem nevezem ideálisnak, de szeretik őket és törődnek velük. Úgy, mint egy vadon élő állattal, mintsem egy házi kedvenccel. Másfajta szemlélet, de nem egyedülálló jelenség: hasonlóképp tekintenek a kutyákra Észak-Macedóniában. Az ottani tapasztalatokról kutyás oldalunkon írtunk bővebben ITT.

Megtanultak együtt élni a veszéllyel

Ami még meglepő volt, hogy az ottani, a hazaihoz képest finoman fogalmazva is kaotikus vezetési morált tekintve mégsem láttunk elgázolt macskát. Ennek oka az lehet, hogy az utcai jószágok megtanultak együtt élni a veszéllyel. Egy alkalommal szemtanúja is voltam, amint az egyik cirmos az autó még igen távoli hangját meghallva két szökkenéssel fedezékbe is vonult.

A csokikrém magyarázata

Hogy ne maradjak adós a cím második felével, Szarajevó nemcsak a cicák városa, hanem a csokikrémé is (ezt valójában a gyerekeim fogalmazták meg ilyen frappánsan, hogy ne ékeskedjek más tollával.) Ugyanis minden elképzelhető finomságba csokoládékrémet kennek. Lehetett kapni csokis buktát, csokis tortillát/palacsintát, csokis croissant-t, de a város egyik nevezetes éttermében a desszertek közé is felkerült a csokis kenyér. Igazi Paradicsom az édesszájúaknak!

Tehát aki nem a macskák, az a finomságok és a látványosságok miatt látogasson el Szarajevóba. Ha pedig valaki a cicákért és az édességért is rajong, annak felejthetetlen lesz az utazás. Jómagam ezt a tábort erősítem.