Macskajaj, kicsit másképp: a macskák epilepsziája

Kedvencünk egészsége prioritás, és felelős gazdiként próbálunk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy megőrizzük azt. De sajnos vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk megelőzni kiegyensúlyozott táplálkozással és elegendő testmozgással.

Ijesztő belegondolni, hogy vannak helyzetek, amiket nem tudunk kontrollálni, és nehéz ebbe beletörődni. Sokszor ilyen egy betegség kialakulása is kedvencünknél: nincs beleszólásunk abba, hogy milyen genetikával érkezik, és a szervezete hogyan reagál bizonyos dolgokra. Gyakran az epilepszia (vagy régies nevén a frász) is egyszer csak beköszön, és akár egy életen át macskánkkal marad. Sajnos a valóságban nem ennyire „kedves” a helyzet, nem kopog be udvariasan, hanem beront, és ragaszkodik az ottmaradáshoz. Egy epilepsziás roham megterhelő az állat számára, és kifejezetten ijesztő a gazdinak, hiszen az adott pillanatban nem sok mindent tehet annak érdekében, hogy segítsen kedvencének. Ennek ellenére fontos, hogy higgadtak maradjunk, és tudjuk, mivel segíthetünk kedvencünknek.

Mi az epilepszia?

Az epilepszia az egyik leggyakoribb neurológiai elváltozás macskáknál, megközelítőleg a populáció 1-2%-át érinti. Viszont amikor epilepsziáról beszélünk, általában az epilepsziás rohamot képzeljük magunk elé, ami csak egy része az egésznek. Az epilepsziás roham valójában „csak” klinikai tünete valamilyen idegrendszeri elváltozásnak, az agykéreg idegsejtjeinek tartós izgalmának. Ez többféleképpen megmutatkozhat:

• ájulás, eszméletvesztés
• furcsa, szaggatott mozgás
• görcsös rángatózás
• végtagok megmerevedése, kifeszülése
• „úszó”, evező mozgás, futómozdulatok
• széklet- és/vagy vizeletürítés
• nyáladzás, habzó száj
• zavart tájékozódás
• gyakori, hogy a fejet hátra billenti az állat

Az epilepsziás rohamot megelőzi az úgynevezett aura, ami nyugtalanságban, idegességben, bujkálásban nyilvánulhat meg. Változó, hogy mennyi ideig tart ez az állapot, néhány perctől kezdve akár órákon keresztül is produkálhatja ezeket a tüneteket. A rohamot a megnyugvás (posztiktális) periódusa követi, az állat viselkedése még mindig furcsa, illetve (érthető okokból) még zavart, letargikus.

Az epilepszia kategorizálása

Az epilepszia lehet elsődleges vagy másodlagos. Előbbi azt jelenti, hogy a vizsgálatok nem mutatnak agyi elváltozást, az epilepszia okai ismeretlenek, feltehetően öröklött vagy születési rendellenesség áll a hátterében. A másodlagos vagy tüneti azt takarja, hogy kimutatható valamiféle elváltozás.

Az epilepsziás roham lehet generalizált, ami az agy mindkét féltekéjét érinti és az állat teljes testén látszódik. Ez a roham bilaterális (a szimmetria-tengely mindkét oldalára kiterjed), önkéntelen izomrángást és/vagy izommerevedést okoz. Ilyenkor nyáladzás és inkontinencia is felléphet, illetve életvesztéshez is vezethet egy-egy roham. Kevésbé gyakori formája a „fokális” vagy gócos roham, ami az agynak csak egy adott részét érinti, így a test oda tartozó területeire hat. Egy részleges roham generalizálttá válhat a lefolyása alatt.

Mi a teendőnk?

A roham lefolyása alatt limitált, hogy mit tudunk tenni kedvencünkért. Ha lehet, sötétítsük be a szobát, ezzel csökkentve az állatot érő külső ingereket. Fontos, hogy olyan helyen legyen, ahol nem tud bajt okozni magának, tehát nem tud leesni, illetve messze van olyan tereptárgyaktól, amikbe beverheti magát.

Egy ilyen eset nagyon ijesztő lehet, és gyakran érzi úgy a gazdi, hogy valahogyan nyugtatnia kéne a cicáját, de ilyenkor fölösleges a simogatás és a babusgatás. A legjobb, amit tehetünk, az az, hogy mérjük a roham idejét és dokumentáljuk a lefolyását. Felvehetjük videóra is, így az állatorvos is láthatja, hogy milyen jellegű volt. Ez még nem elegendő ahhoz, hogy megállapítsák az epilepsziás roham okát, de jó kiindulási pont lehet. Fontos, hogy ha 5 percnél tovább tart egy roham (status epilepticusnak nevezik, amikor 5-10 percnél hosszabb), akkor minél hamarabb juttassuk el macskánkat állatorvoshoz.

Ilyenkor kiemelt szerepe van annak, hogy kedvencünk értő kezekbe kerüljön, mert ha „szerzett” az epilepszia, tehát valaminek a tünete, akkor elsősorban nem az epilepsziát kell kezelni, hanem az okot megszüntetni (abban az esetben, ha ez lehetséges). Ha nincs kézzelfogható oka a rohamoknak, akkor is érdemes orvosi ellátásban részesíteni kedvencünket, hiszen ajánlhatnak gyógyszereket, amikkel kordában tarthatjuk a betegséget.

Sajnos az epilepszia nem gyógyítható, és nincsen ellenszere, de a legtöbb esetben egy kis odafigyeléssel teljes értékű életet biztosíthatunk kedvencünknek.