17 évesen elhagyatva – így kezdhetett új életet az idős, megkínzott macska

Cinnamon (Fahéj) 17 évesen került új gazdáihoz, miután az idős házaspár, akikkel addig megosztotta az életét, hirtelen, néhány hónapos különbséggel elhunyt. Későbbi gondozónak megszakadt a szíve, mert tudták, hogy a cica inkább tekinti a helyzetet rablásnak, mint mentőakciónak.

Így élte meg ez a nagyon idős macska, hogy élete telén új, váratlan fordulópont következett be.

Pokollá változott az élete egy szempillantás alatt

Cinnamon egész életében, 17 éven keresztül egy házaspár lakásában alatt élt. Gondtalan életét boldogságban és szeretetben töltötte el, ugyanazon a helyen mindvégig. Amikor a házaspár elhunyt, Cinnamon rokonokhoz került, akik pálcával kergették, zaklatták, bántották. Szenior korára kénytelen volt megélni, hogy a saját otthonában megvetett, nem vágyott személlyé váljon, de sajnos nem volt hová mennie. Egyetlen megoldás maradt számára; gondviselőkhöz került. A gondviselői még soha nem láttak olyan dühös macskát előtte, mint ő. Rettentően zavarodott volt és iszonyúan magányos; kilátástalannak tűnt minden.

Az első időkben semmi mást nem tehettek, mint hogy bementek hozzá, kitakarítottak, kicserélték az eledelét és a vizét, majd olyan gyorsan távoztak, amennyire gyorsan csak lehetett. Tudták, hogy ez az idős lélek még nem áll készen a szeretetükre. Míg végeztek a teendőkkel, Cinnamon egy sarokban meghúzódva várta, hogy újra egyedül maradhasson. És ha mindez nem lett volna elég, kiderült az orvosi vizsgálatok alkalmával, hogy Cinnamon hasnyálmirigyráktól szenved; a napjai meg voltak számlálva. De nem akarták, hogy úgy kelljen elmennie, hogy fél, magányos és tele van gyűlölettel.

Ahogy teltek a hónapok, ez a nagyon idős macska kevésbé gyűlölte a körülötte lévőket

Már néha azt is elviselte, hogy mellette üljenek a földön vagy egy széken, sőt, az ételét is elfogyasztotta, amikor a gondviselői bent voltak nála. Néha nyávogással hívta őket, aztán elfordult, mikor megjelentek. Különös harcot vívhattak benne az érzések; de az az egy biztos, nem adta fel ő sem, és a gondozói sem.

Órákat ült az ablakban és élvezte a nap simogatását a betegség következtében itt-ott megkopaszodott, sokat szenvedett kis testén. Egy idő után az is feltűnt a felvigyázóinak, hogy valószínűleg játszik néha-néha, amikor senki nem látja. Az egyetlen személy, akit elfogadott, egy idős hölgy volt, aki önkéntesként dolgozott a menhelyen. Katie-nek türelmetlenül nyávogott és még a lábához is hozzádörgölőzött, amikor az eledelét készítette elő. A hölgy órákat töltött vele, hogy éreztesse Cinnamonnal, újra bízhat az emberekben. Újabb hosszú hónapokkal később valami megint változott; egy másik gondozó is képes volt Cinnamont megsimogatni. A cica nem húzódott el; sőt, dorombolni is elkezdett!

Ebből az angol nyelvű videóból megláthatod, hogy viselkedett Cinnamon először és a hónapok eltelével: 

A legrosszabbra gondoltak

Miután Cinnamon engedte, hogy más is közelebb kerülhessen hozzá, a gondozói attól tartottak, hogy ennek egyetlen oka van, méghozzá hogy hamarosan átsétál a szivárvány alatt. Azonban nem ez történt; a védelmező fal, amit a cica maga köré épített, aznap lebomlott. Cinnamon új életet kezdett!

Ezentúl minden nap nyávogva üdvözölte a gondozókat, mindenkinek megengedte, hogy simogassák. Alig várta, hogy társasága legyen és játszhasson velük. Igen, már nem csak titokban tette ezt, amikor senki sem látja! Szinte elképzelhetetlen, hogy mennyire vágyhatott a szeretetre, törődésre és biztonságra, de túlságosan rettegett ahhoz, hogy bízni tudjon abban, ezúttal nem fogják elárulni.

Senki sem tudja, hogy mennyi ideje lehet még hátra; egy dolog biztos, nem magányosan és dühösen távozik az örök vadászmezőkre, hanem az új otthonából, ahol stabilitásra és önzetlen szeretetre talált.