Vajon tényleg őrültek a macskás nők?

Az őrület és a macskatartás gyakran kerül egy kifejezésbe, főleg, ha nőkről beszélünk. De vajon mennyi létjogosultsága van ennek a sztereotípiának, és miért csak „őrült macskás hölgyekről” beszélünk, míg az „őrült macskás urakat” figyelmen kívül hagyjuk?

Nincs semmi őrület abban, ha az ember szereti az állatokat. Érdekes, hogyha valaki négynél több kutyát tart, annak falkája van, de semmi negatív megkülönböztetéssel nem jár a döntése. Viszont ha valakinek négynél több macskája van, az furcsa lehet, és ha emellett az illető még nő is, akkor rákerül az „őrült macskás nő”-stigma. Szerencsére a 21. századra már kevésbé gyakori, hogy kirekesztik a több macskát tartó személyeket a társadalomból, de még mindig sokat használt szófordulat, gyakran pejoratív jelentéssel.

Az őrült macskás nők sztereotípiája

Ha arra gondolunk, hogy kikre szokták használni ezt a kifejezést, a képzeletünkben megjelenik egy idős, egyedül élő hölgy. Nem érzi jól magát a társasági helyzetekben, boldogabb a legalább 4, de inkább több macskája társaságában. Emellett valamilyen szorongásos zavarral vagy más mentális betegséggel éli az életét és elzárkózik a külvilágtól, magányos.

Mostanában inkább humor-kellékként használják a sztereotípiát, számos sorozatban megjelenik az „őrült macskás nő” alakja. Sőt még filmet és társasjátékot is elneveztek róla, és gyakran kedveskedve nevezik így az emberek azokat a macskatartó ismerőseiket, akiknek akár egy vagy több cicája van. Mára annyira „de-stigmatizált” a fiatalok körében, hogy egyre több ember hívja így saját magát, felvállalva a macskák iránt érzett szeretetét.

Miért nők, és nem férfiak

Ennek köze lehet ahhoz is, hogy nem mai sztereotípiáról van szó. Meglehet, hogy egyfajta negatív stigmaként aggatták ezt a kifejezést azokra a nőkre, akik inkább egyedül éltek, és befogadtak néhány macskát, minthogy férjhez menjenek.

Mai kutatások alapján a házi macskák 11 százaléka él egyedülálló nővel, míg csupán 2 százalékuk egyedülálló férfival. Ezek alapján akár az a sztereotípia is felmerülhetne, hogy az egyedülálló, macskát tartó férfiak „bogarasok” vagy éppen különcök, ez mégsem így van, és tartja magát a kifejezés: őrült macskás nők. Pedig a macskaszeretet nem nemhez kötött.

Bár ez is sztereotipikus, de az is lehet, hogy azok a nők, akik egyedülállóak és több macskát tartanak, azért teszik ezt, mert szeretnének gondoskodni valakiről, de nincs rá lehetőségük, vagy csak egyszerűen nem szeretnének gyereket vállalni, párkapcsolatba kezdeni. Az, hogy kutyára vagy macskára esik-e ilyenkor a választás, már egyénfüggő. Tehát ahogy vannak őrült macskás nők, lehetnének őrült kutyások is.

Biztos, hogy őrült?

Alapvetően nem kéne őrültnek titulálni azokat, akik egy vagy több macskát választanak társaságnak, amíg mindez egészséges keretek között történik (mind az ember, mind az állat jóllétben él). A cicák még az elfoglalt emberek mellett is jól érezhetik magukat. Általánosan elfogadott nézet, hogy kevesebb direkt figyelemre van szükségük, mint a kutyáknak (ez nem azt jelenti, hogy nem igényelnek törődést vagy együtt töltött időt, de jól megvannak akkor is, ha napközben egyedül vannak). Ezért ha valaki kisállatot szeretne, viszont nincs feltétlenül ideje vagy kapacitása egy kutya nevelésére (hiszen ez legtöbbször nem csak tv melletti összebújást és napi 2-3 egészségügyi sétát jelent), felelősségteljesebb döntés egy cicát befogadni. Ennek ellenére van, hogy a macskatartást betegségekkel is össze lehet kötni.

Őrületet okozó parazita

A macska-egér játék fontos része egy parazita, ami miatt „megőrülnek” az egerek, és az egészséges ragadozótól való félelmük megszűnik. Így könnyű prédává válnak, és tökéletesek a kórokozó átadására.

Gyakran halljuk, hogy a macskák veszélyt jelenthetnek a terhes nőkre, de ez nem a teljes igazság. A probléma egy egysejtű kórokozó, a toxoplasma gondii, ami ha bejut a cicák emésztőrendszerébe, ott tovább fejlődik, és létrejönnek az oociszták. Ezek ürítéskor a szabadba kerülnek, és így juthatnak el más szervezetekbe, például az emberébe vagy haszonállatokéba. Itt tovább osztódnak, ezt pedig toxoplazma fertőzésnek vagy toxoplazmózisnak nevezzük .

Egy egészséges személynek nem okoz problémát, gyakran tünetmentesen esik túl rajta. Ellenben legyengült immunrendszerrel nehezebb leküzdeni, valamint a magzatokat veszélyezteti leginkább. A veleszületett fertőzés vízfejűséget, agyi meszes gócokat, a szem egyes részeinek gyulladását, illetve vakságot okozhat. Hogyan kaphatja el valaki?

• Macskaszéklettel szennyezett élelmiszer fogyasztása – ez lehet növényi vagy állati –, ami nem lett megfelelően hőkezelve, az ugyanis elpusztítja a parazitákat.
• Gyermekeknél szennyezett tárgyak vagy homok szájba vétele.
• A magzat értelemszerűen az anyától kaphatja el, ha az terhesen fertőződik meg. Ezért ajánlott terhesség előtt vizsgálatot csináltatni, hogy kiderüljön, van-e az édesanyában ellenanyag. Ha van, akkor az anya már átesett a fertőzésen élete során, és kialakult a védettség.

Ha rendesen megmossuk a gyümölcsöket és a zöldségeket, illetve átsütjük a hústermékeket, és figyelünk a kézmosásra, akkor kevés esély van rá, hogy elkapjuk. A populáció nagy része egyébként is átesett már rajta, csak nem vette észre, vagy másnak tulajdonította a tüneteket (esetleg influenzának). Bár az embereknél a fertőzés nehezen nevezhető őrületnek, de az egereknél a normálistól nagyban eltérő viselkedést okoz a parazita.

Gyűjtögetők: a sztereotípia alapja?

A kényszeres gyűjtögetés sok embert érint, hírességeket és hétköznapi személyeket egyaránt, nem válogat.

Egy kényszeres gyűjtögető folyamatos ösztönzést érez a tárgyak felhalmozására, és szorongást vagy erős negatív érzelmeket él meg, amikor meg kell válnia valamitől. Onnantól tekinthetjük betegségnek, amikor már hatással van az általános életvitelre és kapcsolatokra.

– Kovács Kristóf, Mindset pszichológia.

Ami esetünkben érdekes ebben a betegségben, az az, hogy van kifejezetten állatokra vonatkozó formája is, ez az állathalmozás. Amikor már erről beszélünk, akkor az illető annyi állatot tart, hogy nem tud róluk megfelelően gondoskodni, illetve nem tudja tisztán tartani a környezetét.

Hogyan lesz az állathalmozásból őrült macskás hölgy sztereotípia?

Ez a zavar a kor előrehaladtával egyre súlyosabbá válik. Higiéniai problémákat okozhat, és megnehezíti a mindennapi életet. Az érintettek elvonulnak a külvilágtól, egyre magányosabban és zárkózottabban élnek, együtt a sok macskájukkal. Nagyon ragaszkodnak az állatokhoz, akik gyakran az emberi kapcsolatokat pótolják, és kifejezetten megviseli őket, ha egy cicájuk átlép a túlvilágra. Bár ezt mindannyian átéljük, más a gyász mértéke.

Bár a sztereotípia a legtöbb macskatartóra nem igaz, sajnos vannak, akik belecsúsznak az „őrült macskás nők” kritériumaiba, legtöbbször tudtukon kívül. Nem tudatosul bennük, hogy az állataiknak nem jók azok a körülmények, amelyekben tartják őket, és mivel élőlényekről van szó, az állathalmozó személyek kezelése kifejezetten kényes.  Ennek ellenére megfelelő terápiás hozzáállással és támogatással hosszútávú javulást lehet elérni.