A mitológiai macskaróka egy új faj lehet a kutatások szerint

A Földközi-tengerhez tartozó Korzika szigetén a helyi pásztorok nemzedékek óta osztottak meg történeteket az úgynevezett „ghjattu volpe”-ról, vagyis a macskarókáról, amely megtámadja a juhok és kecskék tőgyét. A tudósok először 1929-ben dokumentálták a létezését, közel 100 év után a genetikai kutatásoknak köszönhetően pedig kiderülhet, milyen állatról is van szó.

A macskaróka becenevet rókaszerű színéről és lompos farkáról kapta, ám ahogy az sejthető volt, nem egy hibridről van szó, hanem egy, a Felis nembe tartozó macskaféléről. A korzikai macska tehát egy macskaféle. A kérdés azonban az, hogy milyen.

A korzikai macska biztosan különböző

A Molecular Ecology tudományos folyóiratban 2023-ban publikált tanulmány megállapította, hogy a korzikai vadmacska a Felis nem valamely fajának alfaja lehet. (Ám az is elképzelhető, hogy a nemen belül egy önálló faj.) „Bizonyítékunk van arra, hogy ennek a kis macskának saját genetikai identitása van. Ez az első lépés ahhoz, hogy alfajként ismerjék el” – emelte ki a Live Science-nek Sébastien Devillard, a tanulmány társszerzője, a francia Claude Bernard Lyon 1 Egyetem evolúciós ökológiai adjunktusa.

Devillard és munkatársai a korzikai vadmacskák és házi macskák genetikai mintáit hasonlították össze a szomszédos Szardínia szigetéről és az európai kontinensről származó genetikai mintákkal. Megállapították, hogy a korzikai vadmacskák különböznek az európai vadmacskáktól, a házi macskáktól, és kisebb mértékben a szardíniai vadmacskáktól is.

A korzikai vadmacskáknak kevesebb csíkjuk van, mint az európai és a szardíniai vadmacskáknak, de továbbra is kérdéses, hogy igazából mennyiben térnek el egymástól. A kutatóknak még össze kell hasonlítaniuk a korzikai vadmacskákat a közel-keleti szárazföldi vadmacskákkal, mielőtt új alfajnak nyilváníthatnák őket. És még ezt követően is fellobbanhat némi vita. Európában, Ázsiában és Afrikában számos rokon vadmacska leszármazási vonal létezik, és a kutatók még a mai napig sem tudják pontosan, hogy melyik hová tartozik. A folyamatot ráadásul tovább bonyolítja a házi macskák jelenléte, amelyek gyakran kereszteződnek és hibridizálódnak a vadmacskákkal.

A ghjattu volpe: 

Valószínűleg halászni is tud

Ez talán egy laikus számára kissé túlzásnak tűnhet, azonban egy dolgot fontos kiemelni. A macskaféléket érintő kutatások még a mai napig is rendkívül hiányosak, a kutyafélékhez képest körülbelül 30 évvel vannak lemaradva. A macskafélékről készült cikkeink készítése során megdöbbentő volt látni, hogy egyes fajok életmódjáról és kialakulásáról szinte semmit sem tudnak. Ennek egyik oka talán, hogy a macskákat sokáig kevésbé tartották érdekesnek, ráadásul pénzt is sokkal nehezebb ezekre a kutatásokra előteremteni.

De vissza az eredeti témához. Nem olyan régen még az afroázsiai vadmacskát, vagy ahogy többen ismerik, az afrikai vadmacskát (Felis lybica) a vadmacska egyik alfajának tekintették, úgy mint az európai vadmacskát (Felis silvestris silvestris) és a kaukázusi vadmacskát (Felis silvestris caucasica). A Természetvédelmi Világszövetség azonban ma már saját fajának ismeri el az afroázsiai vadmacskákat, amely vonal a korzikai vadmacska kutatását tekintve igen fontos.

„A Felis lybica a házi macskák őse, és azt gondoljuk, hogy néhány lybicát a háziasítás nagyon korai szakaszában telepítettek be Korzikára és Szardíniára. Ez valószínűleg körülbelül 8000 évvel ezelőtt történt, és ezek a vadmacskák azóta is vadak maradtak” – magyarázta Devillard.

A korzikai vadmacskák akár 2000 méter tengerszint feletti magasságban is megfigyelhetők, valamint Devillard azt gyanítja, hogy a korzikai folyókban halat is tudnak fogni. A kutatók folytatják a vadmacskák tanulmányozását, hogy többet tudjanak meg életükről és evolúciós történetükről. Alig várjuk az újabb fejleményeket!

(A borítókép illusztráció, európai vadmacska látható rajta.)