Ezért indult eljárás az állatvédők ellen: közfelháborodást váltott ki

Egy bevett módszer miatt két állatvédelmi szervezet ellen is eljárás indult. Jogi szempontból így értékelhető a helyzet.

Eddig országosan két ismert esetről áll rendelkezésemre adat, amelyben a kóbor macska- és kutyapopulációt az ún. TNR-módszerrel („TNR” vagyis: trap-neuter-return; csapdázz-ivartalaníts-helyezd vissza eredeti élőhelyére) szabályozni kívánó állatvédők ellen a jegyző mint állatvédelmi hatóság kezdeményezésére eljárás indult. Szakmai véleményem szerint a befogással az állatvédő szervezet pártfogásába, gondozásába, felügyelete alá került kóbor, gazdátlan állatok eredeti élőhelyre visszahelyezése már állatelhagyást valósít meg az állatvédelmi törvény vonatkozó szakaszai értelmében.

Közfelháborodást váltott ki

Az egyik esetben a leírt helyzetet súlyosbította, hogy az önkormányzat korábban együttműködési megállapodást is kötött az állatvédő szervezettel a településen élő kóbor állatok ivartalanítására (így részben a költségeket is vállalta.) Ezt követően indított a jegyző eljárást. Itt a helyi lakóközösség felháborodása azonban elmosta azt. Végül a szervezet sem szankció kiszabásáról, sem magának az eljárásnak a megszüntetéséről nem kapott értesítést.

A másik esetben az állatvédelmi hatósági hatáskört gyakorló jegyző figyelmeztetést szabott ki az „állatelhagyást” megvalósító állatvédelmi szervezet ellen.

A nyelvtan túlhangsúlyozása

Véleményem szerint mind az állatvédelmi szervezetek állatelhagyással, mind illegális gyepmesteri tevékenység végzésével gyanúsítása a vonatkozó jogszabályok többfaktoros elemzésének egyik, nevezetesen a nyelvtani elemzés túlhangsúlyozott, szemellenzős használatából adódik. Feledve többek között a jogalkotó szándékát, a kialakult joggyakorlatot, és az egyik esetben konkrétan az együttműködési megállapodásban lefektetett elvárásokat is.

Mindkét jegyző által megindított állatvédelmi hatósági eljárásban azt kellett (volna) vizsgálni, hogy az önkormányzat kötelező közfeladatát képező kóbor állatok befogása és elszállítása megoldásában (illetve a probléma gyökerét jelentő, elhelyezésre váró kóbor állatállomány egyedszámának pillanatnyi konzerválásában) segítséget nyújtó állatvédelmi szervezet megvalósította-e „az állat elűzését, elhagyását vagy kitételét” azzal, hogy élőcsapdákat kihelyezve befogta a kóbor macskákat és kutyákat, azokat állatorvosi rendelőbe szállította, saját (illetve az egyik esetben részben önkormányzati) forrásból ivartalaníttatta, és nőstény állatoknál rövid lábadozás után, hím állatoknál pedig a műtétet követően rövid időn belül azonnal visszahelyezte eredeti élőhelyére.

Kóbor és nem kóborló

A TNR módszer lényege, hogy a véges kapacitások miatt gyepmesteri telepeken illetve menhelyeken el nem helyezhető kóbor (tehát gazdátlan, amely nem összetévesztendő a kóborló, tehát gazdás) állatok közterületen vagy külterületen élő állományait az adott létszámon tartsa. Létszámuk a fölöslegesen, ellenőrizetlenül létrejövő újabb és újabb almokkal ne növekedjen.

Külön etológiai kutatások szólnak arról, hogy adott élőhelyen egy állomány létezése kiszorítja más állományok beszivárgását, tehát egy már meglévő és idővel ivartalanított kolónia távol tartja a máshol élő ivaros kolóniákat az élőhelytől.

Az önkormányzatok feladata

Az önkormányzat a kóbor állatok kezelésével kapcsolatos kötelező közfeladatát megbízás vagy saját szervezeti egység kialakítása révén kell, hogy ellássa.

A mintegy 3200 önkormányzat 1700 polgármesteri hivatalának rendszeres, közérdekű adatkéréssel történő monitorozása során az állatvédelmi szervezetek előtt világossá vált (és többször publikálták is oldalaikon az adatkérések eredményeit), hogy a mai napig több száz önkormányzatnak nincsen érvényes gyepmesteri szerződése. Sem vállalkozóval, sem saját szervezeti egységeként sem gondoskodik a kóbor állatok befogásáról és elszállításáról.

„Embervédelmi” kérdés

A kóbor állatok sok helyen falkába verődött állományával kapcsolatos problémák egyes hátrányos helyzetű régiókban már olyan méreteket öltenek, hogy a karitatív szervezetek nem tudják jótékonysági munkájukat végezni. Az adományosztásaik, ételosztásaik és más kitelepüléseik során folyamatosan hadakozni kell a kóbor kutyafalkákkal. Illetve a helyi lakosság is rendszeres panaszbejelentéseket tesz például a polgármesteri hivatalba. Gyerekeiket iskolába menet és jövet, a felnőtteket más tennivalóik közepette kóbor kutyafalkák kísérik és időnként meg is támadják.

A kóbor állatok kezelése elsősorban nem állatvédelmi, hanem „embervédelmi” kérdés. Csak a két évvel ezelőtt megalkotott úgynevezett kóborállat-rendelet hatályba lépése óta beszélhetünk „állatvédelmibb” jellegű szabályozásról. Korábban ez egyértelműen a veszettség elleni védekezés, valamint egyéb járványos (zoonózis) fertőzések megelőzése érdekében vált közfeladattá, továbbá hogy a támadási kockázatot csökkentse.

A szervezet mint állattartó?

A két eset közül ott, ahol az önkormányzat előzetesen közfeladatának ellátásában, illetve könnyítésében való részvételre kötött együttműködési megállapodást, legkésőbb a megállapodás aláírása előtti törvényességi kontroll során észlelni kellett volna, hogy az önkormányzat értelmezése szerint a megállapodásban foglaltak maradéktalan végrehajtása álláspontja szerint az állatvédelmi törvénybe ütközik.

Mindkét esetben alapos elemzésnek kellett volna alávetni az állatvédelmi törvény állattartó fogalmát. „Állattartó: az állat tulajdonosa, illetve aki az állatot vagy az állatállományt gondozza, felügyeli”. Az együttműködési megállapodással rendelkező állatvédelmi szervezet esetében, amennyiben azt az időszakot, ameddig befogták, ivartalaníttatták és lábadozással vagy anélkül visszahelyezték az eredeti élőhelyre az egyedeket, mindenképpen vizsgálandó lett volna az önkormányzat szerepvállalása. Hiszen ehhez a magatartáshoz részben anyagi forrást is biztosított. Az állatvédelmi hatósági eljárás egyik döntő bizonyítéka pedig éppen az a lista lett volna, amelyet az állatorvosi rendelőktől bekért kórlapok és számlák mellékleteivel ellátva leadtak az önkormányzatnak, hogy elszámolhassanak az anyagi forrással.

A jogi hátteret vizsgálva

De valóban gondozásnak vagy felügyeletnek minősül-e, ha egy kihelyezett élőcsapdát lehetőség szerint a „kapástól” számítva leghamarabb begyűjtenek? Vagyis a befogott egyedet csapdástul elszállítják az állatorvosi rendelőbe, ott megfelelően bebódítva máris a műtőasztalra kerül, majd nemtől függően az ébredés után azonnal vagy a varratszedést követően az egyed visszahelyezésre kerül eredeti élőhelyére? Az együttműködési megállapodással rendelkező állatvédelmi szervezet vonatkozásában véleményem szerint egyértelműen nem beszélhetünk gondozásról, felügyeletről. Csupán egy közfeladathoz nyújtott, írásos okiratba fektetett önkéntes civil szervezeti segítségről van szó.

Az együttműködési megállapodás hiányában végzett TNR esetén az lehet egyébként vita tárgya, hogy aggálytalanul megállapítható-e, valóban az érintett állat visszahelyezéséről beszélünk-e, vagy esetlegesen a jogi tényállásba illő állatelhagyásról. De ahhoz is nyilván több bizonyíték szükséges mint a puszta tény, hogy állatvédő szervezet ivartalanított állatokat enged el közterületen.

A jogi hátteret vizsgálva a befogást végző állatvédelmi szervezet egyik esetben sem minősül állattartónak, így az állatelhagyás sem történt meg.