A sziámi és 4 hasonló fajta -Te meg tudod különböztetni őket?

Egy avatatlan szem számára ez a négy cica külsőleg szinte teljesen ugyanolyannak tűnhet. A valóságban azonban ez nem teljesen igaz, ráadásul a belső tulajdonságaikat tekintve is számos különbséget figyelhetünk meg. Ha tetszik a sziámi megjelenése, de a temperamentumát tekintve másabb vágyaid lennének, érdemes tovább olvasnod.

Jöjjön hát a sziámi, és a 4 hozzá igencsak hasonló macska, a thai, a balinéz, a burma és a tonkinéz!

Sziámi: a kék szemű bűbáj

Helyezzük le az alapokat, és lásssuk, hogy melyek a méltán népszerű sziámi macska jellemzői.

Az egyik legrégebbi macskafajta, feltehetően Thaiföldről származik, melyet régen Sziámként emlegettek. Már a 14. századból találunk a fajtára vonatkozóan írásos utalásokat. A királyi családok igen nagy becsben tartották őket különleges megjelenésük miatt. A 19. száazd végén jelentek meg Észak-Amerikába, és két példány részt vett az első macskakiállításon 1871-ben a londoni kristálypalotában is, ám a fogadtatásukat nem jellemezte osztatlan siker. A Harper’s Weekly így írta le őket: „…puha, barna színű lények koromfekete lábakkal – természetellenes, rémálomszerű macskafajta, egyedülállóak és elegánsak sima bőrükben, a fülük fekete, a szemek kékek, vörös pupillákkal.” Ennek ellenére azonban a következő években egyre növekedett a népszerűségük, sokáig státuszszimbólumnak tartották őket.

A standard szerint a sziámi egy izmos, kiegyensúlyozott, közepes méretű, kifinomult, elvékonyodó vonalakkal rendelkező macska. Jellegzetes, mandula alakú szemei vannak, melyek mély, élénk kékek. Szőre selymes, rövid, testhez simuló. Jellegzetes point mintázata (a test világosabb, a fülek, lábak, lábfejek, farok sötétebb) pompázhat fóka, csokoládé, kék és lila árnyalatokban.

A sziámi híresen beszédes macska, igen agilis és intelligens. Akár trükkök elsajátítására, apportírozásra is képes. Kifejezetten extrovertált, idegenekkel szemben is nyílt, barátságos. Követi a gazdát, mint egy árnyék, szereti tudni, hogy éppen mi történik a háztartásban. Ha valaki azonban leheveredik a kanapéra vagy a fotelbe, a sziámi biztosan azonnal ott terem, hogy partner legyen a pihenésben.

Thai: a csinos felfedező

Thaiföldön, szülőhazájában wichien maat néven emlegetik a fajtát, ami gyémánt holdat jelent. Kialakulása szorosan összefügg a sziámiéval, csupán az 1950-es évektől kezdett különválni a két fajta, a 80-as évektől pedig kifejezetten megnőtt a thai iránt az érdeklődés. Míg egyesek továbbra is a karcsú testalkatot preferálták (sziámi), többeket elkezdtek vonzani a kerekdedebb formák (thai). Ezeket a cicákat klasszikus vagy hagyományos sziáminak nevezték, majd később a thai nevet kapták.

Az ideális thai macska nagyban hasonlít az ősi macskákra; közepes, de inkább a nagyobb felé hajlik a testméretét tekintve. Semmilyen esetben, egyetlen jellemzője sem lehet extrém, a harmóniára kell törekedni. Védjegy az eredeti fejformája, amelynek felső része oldalról lekerekített, a pofák azonban ék alakúak. Bundája testresimuló, puha, rövid. Point mintázat az elfogadott, ahol sötétek a fülek, a pofa, a végtagok és a farok, a test pedig világos, törtfehér. A szem színe kék, a mélységnél fontosabb a csillogás.

A thai olyan, akár egy kisgyerek. Igazi huncut jószág, aki kifejezetten vokális és nagyon nagyra értékeli a gazda, az emberek közelségét. Okos és kíváncsi, amelyek pozitív tulajdonságok, ám ha nincs a macska fizikálisan és mentálisan is stimulálva, igen problematikussá válhat. Borzasztóan kedves és szívélyes cica, aki biztosan kimutatja a gazda és családtagjai iránt mély ragaszkodását.

Balinéz: a pompázatos uralkodó

A balinéz eredete sajnos nem jól dokumentált, de már a 19. századból is találhatunk rá utaló feljegyzéseket. A sziámik között a hosszúszőrű egyedeket hibának tekintették, ám két amerikai tenyésztő, Marian Dorsey és Helen Smith érdemesnek tartotta, hogy komolyabban is foglalkozzanak velük. Munkájuknak köszönhetően 1961-ben elfogadták a fajtát hivatalosan is. A balinéz név Bali kecses táncosaira utal, Helen Smith ugyanis azt gondolta, ezeknek a cicáknak a mozgása a balinéz hölgyek táncát idézi.

Sziámi rokonához mérten a balinéz is kecses, elvékonyodó vonalakkal rendelkező karcsú macska, akinek a testalkata ennek ellenére nem törékeny, hanem inkább sportos hatást kelt. A standard szerint a balinéznek is törekednie kell a harmóniára a külső megjelenést illetően, ám a hosszú szőrzet miatta a vonalai valamivel lágyabbak. A bunda közepesen hosszú, testre simuló, selymes. Csak a point mintázat elfogadott annak minden árnyalatában, az egyszínű egyedek külön faját alkotnak jávai néven. A szem mindig élénk kék.

Talán nincs annyira beszédes, mint a sziámi, de a balinéz is nagyon fontosnak tartja a folyamatos kapcsolatot és kommunikációt a gazdával. Igazi tépőzár-macska, aki követi a gazdát – ám ezt nem azért teszi, mert szorong, hanem azért, mert minden érdekli, ami a felségterületén folyik. Éles eszű, fifikás, határozott cica, aki hamar a ház urává avanzsál; a gazdinak résen kell lenni, hogy ne nőjön a fejére. Elképesztően ragaszkodó és szeretettel teli állat, aki olyan helyen éri igazán jól magát, ahol megkap minden figyelmet.

Burma: az izzó tekintetű lángész

A Thaiföldön fellelt 14-15. századi könyvekben a burmához hasonló macskákat daeng és sapalak néven emlegették. Sokan úgy tartják, hogy a macska egy igen ősi vérvonalából származik és egykor szentként tisztelték. Mivel azonban erre nincs egyértelmű bizonyíték, így a burma macska származási helyeként Burma (ma Mianmar) helyett az Amerikai Egyesült Államokat jelölik meg. Ennek az az oka, hogy 1930-as években egy Ázsiából hazatért amerikai tengerész egy Wong Mau nevű csokoládészínű nőstényt hozott haza. Előbb úgy vélték, hogy csak egy sötétebb színű sziámi lehet, de a cica végül egy Joseph G. Thompson nevű orvoshoz került, aki ezzel nem értett egyet. Tenyészprogramba kezdett, megalkotta a fajtát, mindvégig gondosan ügyelve arra, hogy megtartsa Wong Mau jellemzőit. A folyamatba sziámi macskákat is bevontak.

A burma színe mellett a sziámitól leginkább fejformáját tekintve különbözik. Míg a sziámié hosszúkás, profilja pedig lapos, addig a burma feje kerek és teli. A különbség emellett a testalkatban is megmutatkozik. Az ideális burma a standard szerint közepes méretű, masszív csontozatú, fejlett izomzatú. Arckifejezése kedves és barátságos. Bundája selymes, fényes, testhez simuló, rövid. Színek tekintetében elfogadott a pezsgő, a kék, a platina és a coboly. A szem színe arany vagy zöldes árnyalatú, a kék kizárást jelent a versenyből.

A burma macska hasonlóan beszédes, mint sziámi rokona, ám hangja valamivel puhább. Elszántságában és energikusságában is osztozik a sziámival. Nyitott, kedves, barátságos macska, olyannyira, hogy még a nem macskás emberek szívét is egy szemvillanás alatt hódítja meg. Szeret a középpontban lenni, mindent ellenőriz a háztartásban. A fajta kedvelői szerint egyértelműen a legintelligensebb macska, így az interaktív játékok és a trükktanulás nagyon fontosak a mindennapokban is.

A tonkinéz: az elbűvölő embermágnes

A tonkinéz a sziámi és a burma macskák keresztezéséből jött létre. A cél az volt, hogy egyesítsék mind a két fajta legjobb tulajdonságait. Fontos volt a tenyészkoncepció meghatározásánál, hogy a sziáminál testesebb, masszívabb macskát hozzanak létre, aki valamivel kevésbé vokálisabb, de szintén híres kimagasló intelligenciájáról és szeretetteljességéről. Az első irányított keresztezés 1950-ben történt meg és Milan Greer nevéhez köthető, aki arany sziáminak nevezte el a fajtát. Később a név tonkanese-re változott a South Pacific musical alapján, ám a szó helyesírása körül kialakult viták miatt végül a név 1971-re tonkinézre változott a Tonkin-öböl (más néven Vietnámi-öböl) után annak ellenére is, hogy a macskának semmi köze ehhez a régióhoz.

A standard szerint az optimális tonkinéz valahol a gömbölyű és a karcsú között helyezkedik el félúton. Szemrevaló izomzattal rendelkezik, így sportos, arányos macska látszatát kelti. Sokkal nehezebbek, mint azt első ránézésre gondolnánk. Fejükben gyönyörűen egyesülnek a burma és a sziámi jegyek. A bunda selymes és fényes, testhez simuló, rövid. 3 alapszínt/mintát különböztetünk meg nála (nyérc, point, egyszínű) melyeknek különböző árnyalatai elfogadottak. A nyérc árnyalathoz vízkék szem dukál, az egyszínű változatokhoz zöld és sárgászöld, míg a point cicáknak kék a szeme, akárcsak a sziámiak esetében.

Játékos és vidám cica a tonkinéz, aki imád mozgásban lenni és virgonckodni. Nagyon fontos számára a gazda és az emberek közelsége, szinte követeli magának a figyelmet, így csak olyanoknak javasolt, akik ezt biztosítani is tudják számára. Pallérozott elméje miatt nagyon lényeges, hogy lekössük mindenféle játékkal és aktivitással. Borzasztóan szerethető karaktere miatt azonnal a család szeme fényévé válik, és azon se lepődjünk meg, ha egyre többen érkeznek majd hozzánk látogatóba. Bár lehet, hogy azt állítják, ez nem a macska miatt van így, egy szavukat sem érdemes elhinni…