Így lett egy fizikatanulmány társszerzője egy sziámi macska

1975-ben egy F. D. C. Willard néven tevékenykedő sziámi macska, akit otthon egyszerűen csak Chestrenek hívtak, társszerzőjévé vált egy tanulmánynak, amelynek címe Two-, Three-, and Four-Atom Exchange Effects in bcc 3He volt.

A macska által jegyzett fizikatanulmány a Physical Review Letters elnevezésű folyóiratban jelent meg és egy kísérlet eredményeit írja le, amely a hélium-3 izotóp viselkedését vizsgálta különböző hőmérsékleteken.

F. D. C. Willard, vagyis a macska, aki egy fizikatnulmány szerzője: 

A szükség törvényt bontott

A Jack H. Hetherington, a Michigani Állami Egyetem fizikaprofesszora által végzett kísérlet a tudományos életben igen nagy jelentőéggel bírt, ugyanis olyan fontos felismeréseket eredményezett, amelyekre még ma is hivatkoznak. Igen ám, de a közzététel folyamatában akadt egy kisebb gond.

„Benyújtottam a dolgozatot és meglehetősen büszke is voltam a munkára. Alkalmasnak tartottam a Physical Review Letters-ben való gyors közzétételre. Mielőtt azonban beküldtem volna, megkértem egy kollégát, hogy olvassa el. Ő azt mondta, hogy jó az anyag, de azonnal vissza fogják küldeni.” – nyilatkozta Hetherington.

A tanulmányban ugyanis az „én” helyett a „mi” személyes névmást használta, amit tilt a folyóirat szabályzata abban az esetben, ha valójában nem több szerző működött közre az elkészültében. Kicserélni a személyes névmást egy hosszú tanulmányban túlságosan bonyolultnak tűnt a tudós számára, ráadásul az egész be is volt már gépelve. Így egyszerűen megkérte a titkárnőt, hogy változtassa meg a címoldalt, amire felkerült a család sziámijának, Chesternek a neve. Chester, egy Willard nevű kandúr fia volt, az F. D. C. előtag pedig a Felis Domesticus Chesterből ered.

In 1975, physicist Jack H. Hetherington realised he’d incorrectly used ‘we’ rather than ‘I’ throughout his paper for a scientific journal. Rather than retype the whole thing, he made his Siamese cat, Chester, the co-author. And he gave Chester the pen name ‘F. D. C. Willard’. pic.twitter.com/MzRl4YsnGj

— Anna Mazzola (@Anna_Mazz) August 7, 2018

A macska által szerzett fizikatanulmány azonnal elfogadásra került

A tanulmányt elfogadta a folyóirat, akik ma a világ vezető fizikai folyóiratának nevezik magukat. Így F. D. C. Willard hivatalosan is az első – és tudtunkkal jelenleg is az egyetlen – macska, aki valaha tanulmány szerzőjeként fel lett tüntetve.

Jogosan merülhet fel sokakban a kérdés, hogy Hetheringtonnak nem lett volna-e egyszerűbb, ha keres a részecskefizikában ismerős kollégát, akinek a nevét felírhatja a tanulmányra? Nos, valóban megoldhatta volna így is a kialakult helyzetet, ám esze ágában sem volt megosztania a saját felfedezését mással. És ezért egy cseppet sem tudjuk hibáztatni! Azt pedig, hogy a macskáját nevezte ki társszerzőnek, nem bánta meg. Úgy vette észre, hogy mindenkinek tetszett a történet, kivéve a szerkesztőket. Ők egyáltalán nem találták humorosnak.

A társszerző kiléte egyébként jó ideig titok maradt. 1978-ban egy konferencia előtt Hetherington úgy döntött, hogy leleplezi a macskát. A barátainak és kollégáinak küldött egy-egy példányt a tanulmányból, melyen szerepelt F. D. C. Willard aláírása is, vagyis a mancslenyomata.