A Nordic Verden tenyésztője, Cziráki Katalin Virág: „Ha az ember fajtatiszta állatra vágyik, keresse meg a legjobb tenyészetet és ne alkudjon meg kevesebbel.”

Cziráki Katalin Virág norvég erdei macska tenyésztő mesélt nekünk arról, hogy milyen koncentrált fegyelmet és figyelmet igényel egy alom érkezése, valamint beszélgettünk a hazai macskatartás kultúrájáról is. És persze szóba került az is, hogy hogyan tudjuk kiválasztani a legjobb tenyészetet.

Ha fajtatiszta macskát szeretnél, mindenképpen olvass tovább, Virág tanácsaival és meglátásaival felvértezve rengeteg nehézségtől kímélheted meg magad! Az interjú első részét itt olvashatod el.

– Hogyan zajlik egy alom érkezése? Mire készülnek fel, hogyan várják a születendő apróságokat?

Cziráki Katalin Virág: A macskák vemhességének hossza 62-72 nap. Van olyan cicánk, aki rendszerint feszegeti a határokat, de nagy valószínűség szerint a szülés a 64-66. napon zajlik le. Ehhez azonban biztosan kell tudnunk azt, hogy mikor lett a nőstény vemhes. Természetesen mindig feljegyzés készül a pároztatásról, de ha 1-2 napnál tovább tart, akkor nagyon nehéz megállapítani, hogy hol tartunk a folyamatban. Mindez persze nem lenne gond, ha nem akarnék jelen lenni a szülésnél, de szerintem nincs olyan komoly tenyésztő, aki magára hagyná a macskáját ilyenkor.

A macskák normálisan könnyen, ügyesen szülnek, de akadhatnak kivételek. Míg a természetben belefér, ha néhány kiscica vagy az anya nem éli túl a szülést, egy tenyészetben nem ez a cél. Emiatt a vemhesség vége felé nagyon résen kell lenni, figyelem a mama minden rezdülését. Ha nem lett volna éppen most egy nagyon nehéz esetem, akkor igazából fellengzősen azt is mondhatnám, hogy 99%-ban tudom, hogy mikor indul be egy szülés és ura vagyok a helyzetnek.

Az egyes nőstényeknek eltérő szokásaik vannak, de léteznek azért olyan jelek, amikből következtetni tudok rá, hogy hamarosan elindul majd a szülés. Ehhez nyilván éjszaka is figyelni kell a mamát, tehát a 60. naptól nem nagyon alszom, óránkét szól az ébresztőm, hogy ellenőrizzem a szülés előtt állót. Az ébresztő – ahogy fogynak a napok – fél órára csökken. Vagyis elalszom, felkelek, megkeresem a nőstényt, ellenőrzöm a szülésre utaló jeleket, figyelem pár percig, és ha nincs semmi, visszafekszem. Így aztán amikor már valójában a szülésre kerül sor, eléggé fáradt vagyok.

A macskák egyébként inkább nappal szülnek, talán legjellemzőbben a reggeli-délelőtti órákban indul be a folyamat náluk, de valójában bármely napszakban számíthatunk rá. A nappali szülésekben az a jó, hogy világos van, mindent jól látni. Én éjjel is csak nagyon kevés, gyenge fényt használok ilyenkor, mert nem ildomos a szülő nőstény képébe világítani. Mindenkinek a lehető legnagyobb csöndben kell lennie a házban, nem szól tévé (nincs is tévénk!), rádió, zene, még a gépen sem dolgozom, maximum csak a telefonon vagy olvasgatok.

Tiszteletben tartom, hogy ő most a legnagyobb dolgot viszi véghez – életet ad. Az éjjeli szülésekben pedig az a jó, hogy minden sokkal csendesebb, nyugodtabb és különleges hangulat lengi be a szülőszobát. Mindenki alszik, csak ő és én vagyunk fent és veszünk részt ebben a misztikus és csodálatos eseményben.

– Mi történik akkor, ha túl korán vagy túl későn érkezik az alom? Hogyan tudnak erre reagálni?

Tudni kell azt, hogy a 60. nap előtt érkező picik, vagyis a koraszülöttek szinte mindig életképtelenek. Így a 60. napot mindig jelölöm a naptárban, és a nap végeztével hálás vagyok. A 61-62. napra érkező picik még mindig nagyon aprók, gyengék, esendőek lehetnek, viszont a 63. naptól szinte biztos, hogy életerős, érett kicsik érkeznek hozzánk, és nyugodtan várhatjuk a szülés megindulását. Fordul a kocka, ha a kicsik a 70. napig sem érkeznek meg. Akkor már azon kezdhetünk aggódni, hogy nem indul be időben a szülés, valami gond van, halott magzatok vannak a mamában és így tovább.

A picik mozgásából, a mama cica hasának változásából (lejjebb ereszkedik, akárcsak az embernél), a nőstény viselkedéséből, a többi macskához, esetleg más alom kiscicáihoz való viszonyából, a jóslófájásokból (nekik is keményedik a hasuk), abból, ahogy a macska fekszik, tartja a testét és lábát, abból, hogy folyik-e belőle bármilyen váladék vagy magzatvíz, az emlők teltségéből és a testhőmérséklete csökkenéséből mind-mind következtetni lehet arra, hogy mikor indul be a szülés. Persze ehhez ott kell lenni egész nap és figyelni az anyát. Amennyiben ezek nagy része fennáll, akkor egyik pillanatról a másikra csak azt vesszük észre, hogy tolófájásai vannak.

Nálunk a nőstények külön szobában szülnek. Próbáltam, hogy már meglévő pár napos alom mellett, másik boxban szüljön az anya, de óriási kavarodás lett belőle, így ebből nem lett rendszer. A szülőhelyet már előre elkészítem, egyrészt azért is, hogy a mama szokja. Beengedem, hogy ismerkedjen a hellyel és minden szüléshez szükséges dolgot egy dobozban odakészítek. Van amelyik anya szereti a boxot és már szülés előtti napokban szívesen fekszik benne. Feltúrja a gondosan bekészített rétegeket, fészket készít. És vannak olyanok is, akik irtóznak tőle és nem hajlandók abban megkezdeni a szülést. Ilyenkor – ha a többi cicát gyorsan el tudom távolítani a szülő nősténytől – engedem, hogy a számára biztonságosnak gondolt vagy kedvelt helyen kezdje meg a szülést. Amikor az első apróság megérkezik, átviszem a boxba. Ilyenkor már nem megy el onnan, mert ott a kicsinye és őt nem igazán hagyja ott.

Fontos, hogy legyen még feltöltött telefon, olvasólámpa és egy jó adag kávé. Ha látom, hogy beindul a szülés, akkor csak a telefonért és a kávéért nyúlok, a többi már bent vár a szobában. Ha valakit részletesebben érdekel, hogy miként zajlanak a szülések, a Nordic Verden Norvég Erdei Macska Tenyészet honlapjának blogján nagyon sok szüléstörténetet írtam már le. Így itt csak csak annyi mondok el, hogy a természetes szülés híve vagyok. A macska mellett vagyok végig és figyelem, hogy zajlik a dolog, de nem avatkozom közbe. Ha minden rendben megy, hagyom, hogy az anya a saját tempójában, ősi tudásával szülje meg és lássa el az apróságokat.

Közben mindent feljegyzek: mikor, milyen színű, milyen nemű kis norvég erdei macska érkezett, kijött-e a méhlepény és így tovább. Ez azért fontos, mert nem feltétlenül érzi már az ember jól az idő múlását, ha mondjuk 10-14 órája ül a box mellett vagy nem emlékszik jól egy-egy részletre, ami ha gond van, később fontos lehet. Amikor lezajlott a szülés, néhány órát még a kis család mellett töltök, megfigyelem, hogy minden rendben van-e a mamával, a picikkel, mindenki tud-e szopni, megmérem az apróságokat. És közben csak örülök az új jövevényeknek.

– Rengeteg olyan információ hangzott most el, aminek egy része számomra is újdonság volt, a másik részéről meg talán nem beszélünk eleget. Itthon nincs még akkora kultúrája a tenyésztőtől való macskavásárlásnak. Honnan tudhatja egy laikus, hogy jó helyről kapja meg a cicákat? Mik a jó tenyésztő ismérvei?

Cz. K. V.: Sajnos jól látja a helyzetet. Alapvetően a macskák jól tartásának sincs kultúrája itthon. Nincs például még csak kötelező oltásuk sem, és főleg vidéken a macska még mindig a fogyóeszköz kategóriába tartozik, ami elkeserítő. Ettől függetlenül úgy látom, hogy ha egy tenyésztő igényes a munkájára és értéket tesz le azzal, elégedett vásárlói vannak és nem adja olcsón a macskákat, miközben betart etikus tenyésztői szabályokat, akkor sikeres lehet a tenyésztésben. Ami nem egyenlő a pénzügyi jóléttel. Nem zárja ki, de ahhoz nagyon szerencsésen kell összejönnie mindennek hosszú évekig – az élőlényekkel való munka teljesen kiszámíthatatlan.

No, de nem is ez volt a kérdés. A laikus embernek nem árt, ha van egy checklistje, amikor cicát keres, és ez alapján próbálja meg eldönteni, hogy vesz-e adott tenyésztőtől macskát vagy sem. A következő listát ha ki tudja pipálni mondjuk 95%-ban, akkor valószínűleg jó helyen jár:

• A tenyésztő tagja hazai – lehetőleg nemzetközi háttérrel rendelkező macska egyesületnek –, melyet igazolni is tud.
• A kiscicát kizárólag törzskönyvvel együtt értékesíti.
• A kiscicában van chip.
• A kölyök nem költözhet ki 12 hetes kora előtt a tenyésztőtől.
• A tartás, gondozás, etetés körülményeiről kimerítően tájékoztat a tenyésztő.
• A tenyészet látogatható. Természetesen mindenhol vannak zárt időszakok (szülések, operációk környéke, stb.), ezeket tartsuk tiszteletben. Valamikor azonban ad lehetőséget a személyes találkozóra, ahol megismerhetjük őt és a tenyészállatokat is.
• A kiscicát személyesen lehet kiválasztani.
• A kölyök rendelkezik az oltásokkal a költözés idejére, melyet az oltási könyve/útlevele igazol.
• A kiscica ivartalanul költözik ki, ha házi kedvencnek vesszük meg.
• Az állat láthatóan jó kondícióban, jó egészségi állapotban van. Parazitamentes, vidám, szociális.
• A tenyésztő munkája transzparens, melyről örömmel és szívesen beszél. Kereshetjük a cica elvitele után is a kérdéseikkel.
• Kérhetünk véleményt róla már meglévő gazdiktól, tehát referenciát – akár többet is.
• Van honlapja vagy legalábbis megtalálható valamilyen közösségi felületen. Munkája követhető, világos, átlátható.
• Kérdéseinkre kimerítően válaszol, mindenről tájékoztatást nyújt.
• A kiválasztott kiscica fejlődése nyomon követhető.
• A kiscica ára minimum középkategóriás, de inkább magas. (Az egyes fajták árairól tájékozódjunk előre. Ha egy cica túl olcsó, fordítsunk hátat.) Van erre egy nagyon jó kifejezésem: megnyugtatóan drága. Ez a macskáknál mindenképpen igaz, de csakis akkor, ha a fentiek nagy része fennáll.

–  Nagyon örülök, hogy kitértünk az árra is. Egy szaporítótól töredékért megvásárolhatjuk az állatot, ám ennek valószínűleg súlyos következménye lesz később. Mi az ön véleménye a témáról? Egy szakmabeli hogyan közelíti meg a kérdést?

Cz. K. V.: Sosem vásároltam még szaporítótól, hiszen az elvem az, hogy ha az ember fajtatiszta állatra vágyik – aminek sok oka lehet –, akkor keresse meg azt a tenyészetet, ami a legjobb és ne alkudjon meg egy pillanatig sem ennél kevesebbel. Akkor sem, ha házi kedvencet vásárol magának – nem véletlenül utaztunk mi is például a kutyánk vásárlásakor Lengyelországig, vagy a tenyészállatok vásárlásakor a világ több tájára. Ha valaki nem teheti meg, hogy egy nagyobb összeget költsön minőségi fajtatiszta állatra, akkor sokkal jobb, ha meglátogat egy menhelyet és megment egy kis lelket. Szaporítótól vásárolni a legrosszabb megoldás, mert egy olyan tevékenységet támogat és segít fenntartani ezzel, ami nem etikus. A legtöbb esetben ráadásul kimeríti az állatkínzás fogalmát is.

A szaporítótól vett állatok nyomokban hasonlítanak csak arra a fajtára, aminek eladják őket. Sokszor beteges, gyenge, satnya és idegrendszerileg is labilis állatok kerülnek ki a kezeik közül. Nincsenek ivartalanítva, sem oltva, legtöbbször betegek. A szülőpár sem gondos tervezés eredményeként lett pároztatva – hogy a szülői szűrésekről már ne is beszéljünk. Magas a beltenyésztés aránya és ez mind-mind annyi és olyan problémát von maga után, ami megkeseríti a gazdi és az állat életét is. Gyakori a korai elhullás is, ami szintén sok fájdalmat okoz a gazdinak, aki erőn felül, idejét, energiáját és pénzét nem sajnálva tesz az állatért. Ilyenkor akár a többszörösét is elkölti annak, amin egy rendesen tenyésztett cicát vásárolhatott volna magának.

Az emberek azt gondolják, hogy megmentették a szaporítótól a cicát, valójában csak támogatták, hogy tovább folytassa tevékenységét. Ha azt látjuk, hogy szaporítóval állunk szemben, sokkal jobbat teszünk, ha sarkon fordulunk és jelentjük az esetet állatvédő szervezeteknél, akik majd intézkednek.