A halászmacskák nem csak halakat ejtenek el: a fák lombkoronáján vadásznak

A halászmacska az egyik legkülönösebb macskafaj, amelyről most kiderült, hogy nemcsak a vízben, hanem szédítő magasságban, a fákon is vadászik.

A kutatók váratlan felfedezést tettek, miután a fák lombkoronáján elhelyezett mozgásérzékelős kamerák segítségével megörökítették, hogy az állatok 8 méteres magasságban madarakra vadásznak. Ez magyarázattal szolgálhat arra a rejtélyre, hogy a halászmacska (Prionailurus viverrinus) hogyan képes életben maradni a monszun idején.

A fákon is vadászik a halászmacska

A Banglades északkeleti részén működő kamerák 19 esetben rögzítették, hogy a halászmacskák az éjszaka leple alatt a lombkorona szintjén indulnak portyázni. „Dél-Ázsia vizes élőhelyei erősen antropizáltak, és gyakran átalakulnak, a halászmacskák léte pedig nagyban függ az itteni madárkolóniáktól” – magyarázta Muntasir Akash, a tanulmány társszerzője, a bangladesi Dhaka Egyetem adjunktusa. Mint mondta, a halászmacskák – ahogy nevük is mutatja – elsősorban halakkal táplálkoznak, de vannak jelentések arról, hogy

vízi madarakat, köztük gémeket, kócsagokat és kormoránokat is elejtenek.

Annak érdekében, hogy közelebbi képet kapjanak táplálékkeresési szokásaikról, a kutatók 282 napnyi kamerafelvételt elemeztek. Így azt is sikerült megfigyelniük, hogy egy halászmacska megtámad egy fiatal fekete törpekormoránt. Egy 8 méter magas indai tölgy lombkoronájában lévő fészekben!

Különleges adottságaik vannak

A halászmacskák számos olyan adaptációval rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy sikerrel zsákmányoljanak halakat. Ide tartozik kétrétegű, vízálló szőrzetük, visszahúzható karmuk és részben úszóhártyás mancsuk is. A San Diego Zoo Wildlife Alliance szerint a különleges macskafélék a sekély vízbe gázolva vadásznak, ahol mancsaikkal szabályosan „kikanalazzák” a halakat. Nem rettennek meg ugyanakkor a mélyebb víztől sem: ebben fejjel előre merülve fogaikkal ragadják meg a zsákmányt.

Ezen sajátosságok ellenére a 2016 óta a Vörös Listán sebezhetőként szereplő faj tagjai továbbra is megőriztek sok, a macskákra jellemző jegyet, amelyek a tudósok szerint nagyban segíthetik túlélésüket a monszunszezonban, amikor megszokott vadászterületeik a víz alá kerülnek. „A monszun idején szinte az egész ország vizes élőhelyé válik” – emlékeztetett a kutató. Ha az éghajlattal járó kihívások nem lennének elegendőek, a halászmacskákra nézve az ember is komoly veszélyt jelent. Gyakran vadásznak rájuk, vagy elűzik őket természetes táplálékszerzési területeikről.

A legújabb bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy az esős évszak ideje alatt a fák lombkoronáján menedékre és alternatív táplálékforrásokra lelhetnek.

A kutatók szerint eredményeik fontos fegyvertényt jelenthetnek a természetvédelem érdekében tett erőfeszítések során, hiszen azt sugallják, hogy a fakivágások nemcsak a területen élő madárkolóniák, hanem a halászmacskák létét is fenyegetik.