Ezért leopárdmintás a bengáli macska bundája

Gondolkoztál már rajta, hogy mitől olyan különleges a bengáli macska megjelenése? Egy kutatás érdekes felismerésre jutott.

Annak ellenére, hogy mára bekerült a köztudatba, és komoly rajongótábort szerzett magának, a bengáli macska kevesebb mint egy évszázada létezik, ami csak egy szempillantás a több ezer éve létező házi macska múltjához képest.

Innen ered a bengáli macska

A bengáli macska egy hibrid fajta, amelyet az 1960-as években hoztak létre a házi macskák (Felis catus) és az ázsiai származású leopárdmacskák (Prionailurus bengalensis) keresztezésével. Ennek a két fajnak körülbelül 6 millió évvel ezelőtt volt utoljára közös őse; a két faj közötti genetikai különbségek nagyobbak, mint az ember és a csimpánz között.

A Nemzetközi Macskaszövetség (TICA) hivatalosan 1986-ban ismerte el a bengálit új macskafajtaként. Bengáli és bengáli macska között ugyanakkor óriási különbségek lehetnek. A házi macskák és a vadmacskák kezdeti hibridizációja, majd a bengáliak egymással való szelektív tenyésztése a kívánt tulajdonságok elérése érdekében számos új szőrszínt és mintát eredményezett.

A legtöbb ember a bengáliak egyedi színét és szőrzetvonásait a vadon élő, távoli rokon macskaféléktől – mint a leopárdok, a jaguárok és az ocelotok – származó DNS-nek tulajdonítja.

Egy, a Current Biology című folyóiratban megjelent új tanulmány azonban váratlan információkkal szolgált a fajta eredetét illetően.

Meglepő képet mutat a genetikája

„A különböző kutyafajták elképesztő változatosságához hasonlóan a mesterséges szelekció nagyon erős motor lehet a morfológiai sokféleség megteremtésében. Miközben azonban a kutyák több tízezer éve a farkasokból fejlődtek ki, addig a bengáli macskák öröksége több millió évvel ezelőtt élő fajokra vezethető vissza” – mutatott rá Greg Barsh, a Stanford Egyetem genetikával foglalkozó professzora, a tanulmány egyik vezető szerzője.

A bengáli fajtát körülbelül 60 évvel ezelőtt néhány macskarajongó indította útjára, manapság viszont már több százezer regisztrált példánya létezik. Az azóta eltelt időben számos tenyésztő dolgozott azon, hogy a bengáliakat az ocelotokhoz, tigrisekhez vagy leopárdokhoz hasonló tulajdonságokkal ruházza fel.

A bengáli macskák genetikájának megismeréséhez a kutatócsapat tenyésztők bevonásával közel 3000 bengáli macska DNS-ét gyűjtötte be, majd elemezte. A szakemberek így jöttek rá arra, hogy az ázsiai leopárd DNS-e csak néhány százalékban járul hozzá a bengáli fajta génállományához, és megjelenésében sem a nagymacska öröksége köszön vissza.

A bengáli „csillogó” szőrzetéért a házi macska DNS-e felelős

A bengáli csillogó bundája valójában az egyes szőrszálak egyedi szerkezetéből fakad, ami fényessé és puhává teszi a szőrt. Ezt a kedvelt vonást a kutatók szerint az Fgfr2 nevű gén mutációja okozta. „Az Fgfr2 egy minden emlősben megtalálható gén, amely fontos az embrionális fejlődéshez és az organogenezishez” – magyarázta Kelly McGowan, a tanulmány másik szerzője.

Mint kiderült, a gén teljes elvesztése végzetes körülményekkel járhat, mérsékelt csökkenése ugyanakkor a kívánatos tulajdonságot erősítve befolyásolja a szőrzet megjelenését.

„Az európai vagy ázsiai emberi DNS a neandervölgyi DNS egy kis részét tartalmazza, amelyet a két faj hibridizációja okozott, miután az emberek kivándoroltak Afrikából. Bizonyos tekintetben a bengáli macskák hasonlóak, eltekintve attól, hogy a két hibridizálódó faj közötti távolság sokkal nagyobb, és a hibridizáció óta eltelt idő sokkal rövidebb” – jegyezték meg a kutatók, akik úgy gondolják, minél többet tudunk meg a bengáli macskákról, annál többet tudhatunk meg magunkról is.