Miért nem beszél senki a bántalmazott cicákról? Dr. Kajó Cecília jogász a macskavédelemről

Ha távolabbról és a jog szakbarbár szemüvegén keresztül közelítjük meg először a kérdést, akkor megállapíthatjuk, hogy maga a jogalkotó is mostohán bánik a macskákkal. A kutyákkal kapcsolatos konkrétabb elvárásokhoz képest a macskákkal kapcsolatban egyrészt az állatvédelmi törvényben olvashatjuk és alkalmazhatjuk a jó gazda gondosságának követelményét, illetve a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló kormányrendeletből tudhatjuk még meg például, hogy 8 hetes kora előtt a macskakölyköket csak az anyaállattal együtt lehet továbbadni. További konkrét követelményeket a macskatartókkal szemben nem támaszt jogszabály, általános fogalmakból tudjuk levezetni, hogy mi is az az „elég jó macskatartás”.

Macskánál nincs kötelező oltás és azonosítás (holott a jogszabályi tilalom ellenére a Magyarországon tartott macskák többsége biztos kijár, így jóval nagyobb valószínűséggel találkozhat például veszett fajtárssal vagy más állattal) nincs az oltással együtt járó széles spektrumú féreghajtás követelménye (ami tűnjék bár rendkívül undorítónak, le kell szögezni, hogy a kijárós tartású macskák által tömegével szerteszéjjel potyogtatott féregpetéket jelenti országszerte).

Az, hogy nincs kötelező transzponder-beültetés, megnehezíti a tulajdonos azonosítását, ami bár elsőre áthidalhatónak tűnik az általánosabb állattartó fogalmával (amit az állatvédelmi törvény is ismer és használ) mégis sokszor az állattartó azonosítása is nehézkes, amikor sokan állításuk szerint csak megtűrik saját portájukon az állatokat vagy sajnálatból enni adnak nekik.

Állatkínzás esetén ugyanolyan törvények vonatkoznak rájuk, mint a kutyákra

Büntetőjogi szempontból nincs ilyen különbségtétel, mint a tartással kapcsolatos szabályoknál: a macska ugyanúgy gerinces állat mint a kutya, így nyomozás az állatkínzás miatt ugyanúgy megindulhat és felelősségre vonható az állatkínzó a büntetőeljárás végén. Van néhány megbízhatóan nagy indulatokat keltő téma, ha lassan pörög az élet a honlapunkon vagy közösségi hálón, tegyünk közzé ilyen témákat, rögtön forrnak majd az indulatok. Ilyen a pórázon sétáltatás vagy az ürülékfelszedés követelménye kutyáknál és ilyen a kijárós macskatartás tilalma az azzal rögtön együtt járó kötelező támogató és ellentáborok kialakulásával és a homlokegyenest ellenkező vélemények megjelenésével és ütközésével. Mindenki olvasott már bizonyára rendkívül hervasztó kommenteket a „tartsd a macskádat a saját portádon belül” jellegű írások alatt, mely szerint a macska szabad állat, a macska megbolondul ha bezárják, a macskának vadásznia kell, a macska igazából egy haszonállat mert rágcsálóirtó és ha nem irtja a patkányt nyilvánvalóan semmi haszna stb.

A történelmi megítélése is számít

A házimacska mint ragadozó húsevő, de egyben nyilvánvalóan háziasított faj megítélése kapcsán sokat nyom a latba az a több évezredes történelmi és kulturális előkép, amiről mindenki olvashatott már érdekes ismeretterjesztő oldalakon: titokzatos, imádott istenségekből utóbb évszázadokon át az ördög segédjének gondolták, tömegével égettek meg vagy falaztak be macskákat, állatperek vádlottjai voltak és a mai napig körbelengi bizonyos titokzatosság e csodálatos állatokat, ami általánosságban mint fajt jellemzi őket: a rendkívüli önállóság, talpraesettség, az idomíthatatlanságról szóló legendák (amely persze jóval inkább összefügg a makacssággal és akaratossággal mint szellemi képességekkel). Aki tartott már macskát valaha, az nagyon jól tudja, hogy a kutyához képest nem házikedvencet tart, hanem inkább egy rendkívül önálló és saját élettérhez igényt tartó lakótársat, akinek időnként szüksége van kommunikációra, foglalkozásra, szeretetre, de sosem válik tolakodóvá vagy terhessé, és fogalmilag gyakorlatilag kizárt például náluk szeparációs szorongásról beszélni, hiszen a nap nagy részét átalusszák, de ha társaságra vágynak, akkor sem kórosan ragaszkodóak.

A macska bántása is állatkínzás

Ahogyan sajnos még ma is sok helyen a kerti kutyának a fémhordó lánccal és lyukas lábossal az alapfelszereltség, úgy a macskákkal kapcsolatban sok-sok évtizeden át alapfelszereltség volt és ma is az a vizesvödör vagy az ásó (amiben megfojtották illetve amivel „szerencsés esetben” előbb agyonütötték, szerencsétlenebb esetben élve elásták a nemkívánatos almokat).A közvélemény szemében sokszor ez nem állatkínzás, hanem szükségszerű falusi állományszabályozás: sajnos ez olyan indokolatlan bántalmazás, ráadásul különös kegyetlenséggel elkövetett módozat, amely az állatkínzás klasszikus tankönyvi példája lehet a jogi egyetemeken – mégis viszonylag kevésszer halljuk, hogy valaki feljelentést tett a környezetében tapasztalt ilyen cselekmény miatt.

A cicák nincsenek annyira népszerűsítve

A kutyafajták változatosságához, közülük néhány tucat széles körben közkedveltté válásához képest egy-egy különlegesen fajta a macskánál jóval kisebb divathullámot indít el. Kevesebb a macskás film, ami után kisgyerekek tömegei szeretnének pont olyan cicát mint a főhős, népmesékben a macska mindig a rafináltság jelképe mintsem a hűségé vagy más pozitívabbnak ítélhető tulajdonságoké.

A macskamentés nem elterjedt

Ha az állatvédelem oldaláról tekintjük a macskákat, a fajra általában jellemző tulajdonságok miatt kimondható, hogy jóval nehezebb macskát menteni és tartani amíg örökbe adható, mint kutyát. Nem tartható és kezelhető olyan létszámú falkában, teljesen mások az igényei, az elvárásai, logikusan a betegségei is, mint például a kutyáknak. Macskákkal kapcsolatban jóval jellemzőbb az ideiglenes befogadói kör alkalmazása, mint a menhelyes elhelyezés, általánosságban kevesebb macska van állatvédők pártfogásában, mint kutya, ugyanakkor az is jellemző, hogy jóval komolyabb betegségek, balesetek vagy éppen brutális állatkínzások után kerülnek hozzájuk.

Vicces részletkérdés, hogy sok állatorvos jobban fél a macskáktól mint a kutyáktól, amikor vizsgálatra vagy kezelésre kell vinni őket,. Az esetek nagy többségében előzetes kérés, hogy a gazda vegye ki a hordozóból és ő fogja le az állatot, amíg a vizsgálat tart. Aki került már szembe támadó macskával – és tényleg viccesnek hat így leírva, de higgye el mindenki, egyáltalán nem az – tudja, miről beszélek, a macska százszor nagyobb akaraterővel, kitartással és elhatározottsággal küzd, mint a legharciasabb kutya, és nemcsak harapni tud fájdalmasat, de karmaival hihetetlenül mély sebeket is ejt.

Amely macska állatvédőhöz kerül, az már nagyon súlyos állapotban van

A kutyákhoz képest kevesebb számú, de súlyosabb állapotú macska állatvédőkhöz kerülése adódik egyrészt életmódjukból, vagy ha mondhatjuk ezt, életvitelükből: a rengeteg kijárós tartású példányból kiindulva a macskák többsége csendben eltűnik gazdája életéből. Mindegy, hogy beteg volt vagy egészséges, vagy épp direkt bezárta a szomszéd a pincébe-padlásra és ott halt éhen, arról a sok út mentén heverő elütött példányról nem is beszélve, amivel nap mint nap szembesülhetünk, bármerre is járunk. A közösségi oldalakon a tematikus, eltűnt állatokkal kapcsolatos csoportokban, de „sima” települési vagy településrészi csoportokban is mindig találhatunk eltűnt macskákat kereső posztokat.

A bántalmazott macskák

A bántalmazott macskákkal kapcsolatos némaság tehát jórészt abból adódik, hogy „önként eltűnnek”, és lövéssorozat, mérgezés, baleset után elvonulnak túlélni vagy meghalni, illetve az út szélén fekvő tetemeket hajlamos mindenki automatikusan balesetként elkönyvelni, holott sajnos rengeteg honfitársunk szórakoztatja magát szabadidejében kóborló állatokra való lövöldözéssel vagy preparált, mérgezett csalifalatok elszórásával.

A macskákkal kapcsolatos némaság a hétköznapi közöny, közömbösség és az ismeretek hiányának következménye, akárcsak az egzotikus állatok gyakorlatszámba menő, hétköznapi kínzása. A kisrágcsálók, a hüllők, a kétéltűek tartásához speciálisabb szakismeretek kellenek mint a „sima” házikedvencekhez. Nem mindegy, hogy mivel tápláljuk őket, az mekkora, hogy néz ki, élő vagy fagyasztott, esetleg a mérete miatt meg sem próbálja az állat elfogyasztani és csendben éhezik, míg mi azt hisszük, hogy egyszerűen „nem éhes”. Nem mindegy, hogy hogyan itatjuk őket, adagolós itatót szerelünk-e fel, holott például az adott faj jobban szereti a párát lenyalogatni a növények leveleiről, és így csendben szomjan hal a terráriumban. Jóval több ismeret az adott faj életmódjáról és viselkedéséről és a hétköznapi közöny leküzdése vezethet el a bántalmazott állatokkal kapcsolatos némaság megtörésére.