Miért sokkal válogatósabbak a macskák, mint a kutyák? A tudomány válaszol

Míg a legtöbb esetben egy kutyának szinte mindegy, mit adsz enni, szívesen fogadja, addig egy macskának sokkal nehezebb eltalálni az ízlését. Az állatok preferenciájáról az ízek terén még mindig elég keveset tudunk, az új kutatásoknak köszönhetően azonban úgy tűnik, egyre közelebb kerülünk a kérdések megválaszolásához.

Lássuk hát, miért lehet egy macska válogatós!

Milyen ízeket éreznek a macskák?

Arról ebben a cikkben írtunk már, hogy a macskák nem képesek érzékelni az édes ízt, egyszerűen nem termelődik a szervezetükben az egyik fehérje, amely az édes íz érzékeléséért felelős. Ha tehát kedvenced mégis vonzódik az édességekhez, annak más oka lehet, nem maga az íz. De akkor vajon miben lelik igazán örömüket?

A kutatók régóta gyanították, hogy ezeknek az apró ragadozóknak a húsközpontú étrendje árulkodó lehet. A feltételezések szerint az umami, a gazdag, zamatos, húsos íz, amit a japánok csak a „finomságérzet esszenciájaként” írnak le, érzékelhető lehet a macskák számára is, akárcsak számunkra.

A közelmúltban találtak is bizonyítékokat a feltételezés megerősítésére. A genomszekvenálás után kiderült, hogy az umami receptorok létrehozásához szükséges mindkét génnel rendelkeznek kedvenceink. A kutyák ezzel szemben érzik az édeset és az umamit. Keserűíz-receptora mind a két fajnak van, bár a macskáknak csak 12 (ebből hét működőképes), a kutyáknak pedig 15. Azt egyelőre még nem tudják, hogy ezek az eltérő számok hogyan befolyásolják a keserű íz tényleges érzékelését.

Jó okkal válogatós a macska!

Az ízérzékelés segít az állatoknak felmérni a lehetséges táplálékforrásokat. Ha például valami édes, az azt jelzi, hogy az élelmiszer gazdag szénhidrátokban, amelyek jó energiaforrást jelenthetnek. Az umami a fehérjét jelzi, a sósság pedig a nátriumot, az esszenciális tápanyagot. A savanyú íz egy kicsit bonyolultabb; a kutatások alapján egyelőre úgy vélik, hogy ez a savasságot indikálhatja, ami hasznos lehet a C-vitamin meghatározásában, vagy hogy felismerjék, a rothadó a gyümölcs elfogyasztása biztonságos-e még. (Erjedés közben a „jó” baktériumok, amelyek savanyú ízt okozzák, elpusztítanak minden „rossz” baktériumok a folyamat során). A keserű íz evolúciós céljai szintén vita tárgyát képezik, bár a régóta fennálló elmélet az, hogy toxicitást jelezhet.

Az ilyen ízek észlelésének képessége az állatok DNS-ébe van kódolva. Speciális gének felelősek azért, hogy különböző típusú ízreceptorokat hozzanak létre az állatok ízlelőbimbóin. Néha ezek a gének véletlenszerűen mutálódnak. Ha az állat túléli a mutációt, akkor ezt a tulajdonságot továbbadja az utódoknak, míg végül ez lesz a norma. A tudósok szerint ez az oka annak, hogy a húsevő macskák nem érzik az édességet, a bambuszevő pandák az umamit, és hogy egyes tengeri emlősöknek, amelyek egészben lenyelik táplálékukat (delfinek, bálnák) egyáltalán nincs működő ízreceptor génje.

A macskák és kutyák közötti különbségek ezen a területen az étrendjükkel összefüggésben is értelmet nyernek. A macskák az állati húsból minden szükséges tápanyagot kinyernek, a kutyák ezzel szemben kihasználják a rendelkezésre álló táplálékforrások egészét. Az ő esetükben a táplálékszerzést tekintve kisebb a rizikó.

Válogatós, étvágytalan cicáknak itt a megoldás

Kedvenceink teljesen másképp érzékelik a világot, mint mi, amit gazdiként kötelességünk megismerni és észben tartani! Például ha a cicádnak betegség miatt nincs étvágya, akkor érdemes olyan ételeket adni neki, amiben erőteljesen jelen lehet az umami íz. Ilyen például a tonhal is. Yasuka Toda japán élelmiszerkutató bonito pelyhet (szárított tonhalpehely) szórt a tesztben résztvevő macskák eleségére, ami az umami íz gyakori összetevője. A próba pedig bevált!

A macskák ízérzékelésének kutatása azért is fontos, hogy finomabb, még inkább a kedvükre valóbb ételeket fejleszthessenek ki számukra, valamint hogy létrehozhassanak olyan ízletes gyógyszereket, amiknek a beadásához nem kell két ujjadat feláldoznod.