Ebben hasonlít leginkább egy házikedvenc a vadmacskákra

Meglepő, hogy mennyire hasonlít a mai ház macska a nagy és robusztus külsejű vadmacskára. Valójában a mi kedvenceinkben is ott rejlik egy igazi vadállat.

Egy angol kutatás arra keresett választ, hogy vajon milyen hasonlóság van a vadmacskák és a doromboló házikedvencünk között. A felmérések meglepő adatokról számolnak be. Mutatjuk, hogy pontosan miben hasonlít egymásra egy vadállat és a házi macska.

Erős izomzat

A vadmacska és a házimacska izomzatának felépítése csaknem teljesen azonos. Ha veszünk egy anatómiai képet a két fajról, lefejtjük róla a bundát és a csontot, akkor végeredményben két tökéletesen egyforma képet kapunk. Érdekesség, hogy ezáltal a házikedvenc is képes ugyanolyan erő kifejtésére, mint egy vadon élő ragadozó cica. Ezt láthatjuk akkor, amikor például játszanak.

Figyeljük meg, hogy a mi kis doromboló négylábú kedvencünk milyen elszántan képes vadászni egy játékára, hogy milyen nagy erővel tud lecsapni a plüssegérre, illetve hogy milyen lendülettel képes ugrani egyik helyről a másikra.

Figyeljük a cicánkat játék közben, így felismerhetjük, hogy egy igazi vadmacska lakozik a kicsi, közel egy-két kilós szőrmókban is.

Nem a hallás az erősségük

Habár a macskák füle összehasonlíthatatlanul jobb, mint például az emberé, a többi állathoz képest gyengébbnek mondható. A vadmacska elsősorban a látására hagyatkozik, nem beszélve a bajuszáról, amely mindenre nagyon érzékeny.

A vadmacskák tehát nem a hallásukról híresek, ahogyan a házi cicák sem.

Akinek kutyája és cicája is van, bizonyára már megfigyelte, hogy egyes zajokra sokkal szenzitívebbek a kutyák, mint a macskák. Újra hangsúlyozzuk, ez nem azt jelenti, hogy a cicák fülei gyengék. A kutatásból kiderül, hogy így is nagyon fontos érzékszervnek számít a halló szerv, csak éppen nem erre fog elsőként hagyatkozni egy játszó vagy vadászó cica. Továbbá az érdekesség abban áll, hogy szinte teljesen azonos a vadmacska és a házi cica hallása.

Képesek ugyanúgy nyávogni

Minden macskatartó tudja, hogy a cicák hangulatától függően gyakran változtatják meg azt a hangfrekvenciát, amin nyávognak. Ismerünk mély és magas nyávogás, és tudjuk, hogy mindegyiknek külön funkciója van.

Éppen ezért egy macskatartó képes arra is, hogy felismerje egy vadmacska beszédét.

Vagyis azt, hogy a vad példány éppen milyen hangulatban van, elvégre ugyanazokkal a hangokkal fejezi ki az akaratát, mint a háziasított társa. A macskások tehát akár vad cicát is tarthatnának, persze ez leginkább elméleti síkon működhet. A sok erős hasonlóság ellenére két külön állatról beszélünk, akik között számos eltérés is van. Mindenesetre jó tudni, hogy minden házi cica lelkének a mélyén él egy igazi vadmacska.