A kutyákra többet költenek a gazdik
A tény, hogy az emberek többet költenek a kutyájukra, mint a macskáikra, egyértelműen beigazolódott. Mikor ezt vizsgálták, figyelembe vették az összesített havi kiadásokat, tehát a táplálékot, a játékokat, a berendezéseket, illetve a hirtelen adódó költségeket (például az állatorvosi ellátást) is. Azonban a tanulmány kifejezetten arra volt kíváncsi, hogy ez összefüggésben áll-e azzal, hogy többre is értékelik a kutyájuk társaságát, mint a macskájukét. Éppen ezért meg is kérdezték a tulajdonosokat, hogy mennyit áldoznának a kutyájuk, illetve a macskájuk potenciális életmentő műtétére. Az eredmények pedig megdöbbentőek voltak, ugyanis kétszer többet költenének a gazdik a kutyájukra, mint a macskájukra, ha az életük megmentése lenne a tét.
Az irányítás növeli az állat értékét?
A kutatócsoportnak az volt a hipotézise, hogy a gazdik azért értékelik jobban a kutyáikat, mert abban az esetben úgy érzik, hogy ők vannak irányító szerepben. Így számukra az értékesebb kapcsolatnak mondható, mintsem az, amikor az állat jóformán teljesen önálló. Sztereotípia vagy sem, annyi bizonyos, hogy a kutyákra többet költenének gazdáik, ennek az oka a kutatók szerint pedig az irányítás, illetve a birtoklás érzetében keresendő.
Ezt a felvetést a következő kísérlet is bebizonyította, mikor is egy olyan helyzet elé állították a gazdikat, hogy képzeljék el, hogy nem az ő érdemük macskájuk vagy kutyájuk pedáns viselkedése, hanem korábbi tulajdonosáé. Nos, amint ez a felvetés megszületett, sokakban már elméletben sérült a birtoklás érzésének teljessége, és már mind a macskák, mind a kutyák esetében jóval kevesebbet áldoztak volna annak életmentő műtétére.
Valóban az irányíthatóság teszi értékesebbé az állatot
Végezetül a teljes bizonyosság elnyerésének érdekében egy újabb kísérletet is végeztek, mikor olyan embereket is megkérdeztek eme felvetésekről, akiknek nincsen állatuk. Itt az egyik csoportnak azt kellett elképzelnie, hogy kutyát tart, míg a másiknak azt, hogy macskát. Majd megcserélték az állatok tulajdonságait, tehát egy macskaként viselkedő kutyára, és egy kutyaként viselkedő macskára kellett gondolniuk. Mikor első ízben még nem cserélték meg a tulajdonságokat, akkor az eredmények rendkívül hasonlóak voltak, mint az első körben elhangzott válaszok, tehát a kutyákra költenének többet. Majd amikor megcserélték a tulajdonságokat, már változott a válaszadók véleménye, ugyanis ekkor a macskákra költöttek volna többet. Ezzel az eredménnyel bizonyítva azt, hogy a hipotézis helyes, és valóban az irányíthatóság és a birtoklási tudat teszi értékesebbé az állatot.
