A macskának nincs szüksége az emberre, szimplán szabad akaratból választja a vele való együttélést: részletek a Debreceni Egyetem antrozoológiai konferenciájáról

Az állatok világnapja alkalmából egynapos konferenciát tartott a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kara. Az előadássorozat minden érdeklődő számára követhető volt személyes és online formában is. Többek között olyan rendkívül érdekes témák kerültek terítékre, mint a macskák háziasítása, mentalitása, emberekhez való viszonya, illetve terápiás szerepe.

A Debreceni Egyetem antrozoológiai konferenciájának fő témája az ember-állat kapcsolat perspektíváinak vizsgálata volt pszichológiai, etológiai, kulturális antropológiai, gyógypedagógiai és rekreációs szempontokon keresztül. Az egyetem az országban egyedülállóan saját antrozoológiai kutatócsoportot működtet, illetve immár állatasszisztált pedagógiai képzésben is részt lehet venni mind alapszakon, mind szakirányú továbbképzésben. Így nem csoda, hogy a konferencia alapos vizsgálat alá vetette az ember és az állat viszonyát, illetve a különböző terápiás tevékenységek hatékonyságát.

Mitől válik egy állat képessé az emberrel való együttélésre?

Az első, macskákkal kapcsolatos előadást Dr. Pongrácz Péter tartotta a Macska az ember világában? Vagy ember a macska világában címmel. Az előadó elsőként magát a társállat fogalmát vizsgálta annak tekintetében, hogy mitől válik egy állat képessé az emberrel való együttélésre. Részletesen kifejtette, hogy ennek a kulcsa abban rejlik, hogy maga az állat – vagyis jelen esetben a macska – kényszer nélkül illik az ember világába, és szintén kényszer nélkül az ember mellett is marad. Továbbá fontos, hogy ez egy kétirányú kapcsolat legyen, vagyis nemcsak a gazdi kezdeményez kontaktust, hanem az állat is. Azonban érdekes módon a macskánál ez sokkal inkább egy tanult folyamat, mint ösztönös. Ennek az oka valószínűsíthetően abban keresendő, hogy a kutyák sokkal régebb óta az emberek életének szerves részei, mint a cicák, akiknek háziasítása inkább az újkorhoz köthető.

Az előadás egyik központi témája a háziasítás és annak mikéntje volt. Valószínűsíthető, hogy a háztáji ragadozó szerepkör az, ami miatt háziasították őket. Azonban fontos megjegyezni azt is, hogy nagyon sok macska könnyedén visszavadulhat. Érdekes kérdés volt a cica emberhez való viszonya is, hiszen az előadó úgy véli, hogy a macska kizárólag elviseli az ember, illetve a fajtársai viselkedését. Ugyanakkor a háziasítás eredményeit is meg lehet figyelni, ugyanis egy olyan kommunikációs formát vettek fel ennek eredményeképpen a cicák, amit az addigiakban kizárólag az anyjukhoz intéztek. Tehát önmagában a nyávogás léte bizonyíték arra, hogy a macska alkalmazkodik az emberhez, és képes vele szocializálódni. Azonban szüksége nincs rá, ez kizárólag az ő választása.

Macska vs. kutya

Az előadó felvetette azt a problémát is, hogy a macskatartás, illetve annak vizsgálta mindig vissza fog reflektálni a kutyatartásra, hiszen automatikusan másolják a macskatartók azokat a mintákat, melyek a kutyatartók kialakítottak. Így nem csoda, hogy a kutyákhoz mérik a macskák képességeit is, ami valójában nem elvetemült dolog, hiszen sok mindenben hasonló teljesítményeket érnek el. Például követik az ember tekintetét, illetve az akusztikus kommunikációt is kiválóan képesek felismerni, sőt össze tudják kapcsolni az ember hangját annak a hangulatával is. Ezentúl még az empatikus képességeik is hasonlóképpen működnek, hiszen ha a gazdi szomorú, ugyanúgy megvigasztalják, mint egy kutya. Azonban a leglegényesebb különbség a két állat között az, hogy másképpen kötődnek.

Míg a kutya egyfajta gyermeki szeretettel és ragaszkodással tekint a gazdájára, addig ez a macskáról ez nem mondható el. Nem kéri az ember segítségét, sőt teljesen fent tudja tartani magát annak hiányában is. Ez olyannyira igaz, hogy a tudósok úgy vélik, hogy ha bekövetkezne az apokalipszis, és kihalna az emberiség, a kutyák körülbelül 2 éven belül eltűnnének, míg macskák teljesen boldogulnának nélkülünk is.

Hogy lett a vadállatból társállat?

Szintén érdekes kérdéssel foglalkozott Tóth Eszter, habilitációs kutyakiképző, akinek előadásának címe a Se nem boszorkány se nem vadállat, társállatunk a macska volt. Részletesen végig vette azt, hogy történelem során milyen különböző szerepeket töltöttek be a cicák. Kezdve azzal, hogy Egyiptomban háziasították őket, de emellett istenként tisztelték, és papok tenyésztették őket.

Ez azonban radikálisan megváltozott a középkorra, amikor is először azt hozták törvénybe, hogy mennyit ér egy macska annak alapján, hogy mennyit fial, amennyiben pedig ezt az elvárást nem teljesítette, reklamálni lehetett az eladónál. Majd a későbbiekben a boszorkányokkal hozták összefüggésbe őket, hiszen úgy vélték egyesek, hogy láttak átváltozni macskákat boszorkányokká. Majd elterjesztették, hogy a pestis miattuk terjedt el, így elkezdték őket eszeveszett módon irtani.

Kellemes fordulatot kizárólag az újkorban vett a macskák megítélése, mikor is társállattá fogadták őket, bár ennek inkább a rágcsálóvadászathoz volt köze. De ettől független módon továbbra is éltek azok a sztereotípiák, melyek szerint a macska kiszámíthatatlan, önző, makacs és a legkevésbé sem tanítható. Pedig valójában napjainkra már bebizonyosodott, hogy a macskák képesek alkalmazkodni az ember bioritmusához, sőt még a szokásiakhoz is, illetve bizonyos kutatások szerint még a félelmeiket is átveszik. Ugyanakkor valóban nehéz őket tanítani, hiszen a tapasztalatok szerint maximum 20 percig képesek koncentrálni egy dologra, és ezt is kizárólag a saját környezetükben hajlandóak megtenni, olyan oktatóval, aki számukra nem idegen.

A terápiás macskák

Végezetül Bánszky Noémi gyógypedagógus tartotta meg az előadását A macska mint terápiás állat címmel. A prezentáció inkább saját tapasztalatokra épülő volt, melyben elmesélte, miként váltak cicái terápiás állatokká. Megdöbbentő módon a csoportjába tartozó kamaszok akartak specifikusan macskákkal foglalkozni, és nem kutyákkal. Valójában az ő cicái egyszerű mentett macskák voltak, ez bizonyítva azt, hogy bármelyikükből válhat kiváló terápiás állat a megfelelő képzésnek köszönhetően. A titkuk mindössze annyi, hogy szociálisabbak és türelmesebbek, mint fajtársaik.

Érdekes módon az előadó azt figyelte meg, hogy már csak a macska puszta jelenléte is képes formálni a gyermekek jellemét. Sőt, olyan mély és nehéz kérdéseket vet fel, mint a önértékelés, önelfogadás a testképzavar, illetve a nőiesség. A terápia nehézsége abban rejlik, hogy a macskák viszonylag nehezen motiválhatók, azonban ez ösztönzi a fiatalokat, hiszen ezáltal megtanulják önmaguk motiválását is.

Természetesen a számos rendkívül pozitív hatás mellett néhány probléma is felmerül, mint például az, hogy nehezen lehet őket összeszoktatni más állatokkal. Illetve a kutyákkal szemben, idegen állatokkal egyáltalán nem kompatibilisek. Azonban ezek a problémák mind eltörpülnek amellett, amilyen csodálatos jótékony hatással vannak az emberekre.