hirdetés

Beerbohm, a macska, aki színészi babérokra tört: ha kérték, ha nem, ő bizony szerepelt a darabban

Ferenczi Deborah

2023. január 27 - Képek: Getty Images Hungary

Valószínűleg senkinek nem szükséges bemutatni azt, hogy a cicák mennyire öntörvényű állatok tudnak lenni. Számos történetet lehet hallani arról, hogy miként képesek boldogulni még a legnehezebb élethelyzetekben is. Nem egy olyan macskáról hallottunk már, aki például hajótörést élt túl, vagy elrejtett élelmiszerraktárakat fedezett fel annak érdekében, hogy tulajdonképpen mindent képes legyen túlélni. Azonban vannak olyan cicák is, akiknek a túlélés mellett egyéb ambícióik is vannak. Ilyen volt Beerbohm, aki inkább a színészi karrierjét próbálta építgetni.

hirdetés

Az 1906-os alapítású londoni Gielgud Színházban lakott egy igazán komoly ambíciókkal rendelkező, már-már színészi babérokra törő macska. Beerbohm valamilyen okból kifolyólag igazán szeretett volna megbecsült színész lenni, azonban nem komoly tanulmányok során vált művésszé, hanem úgy vélte, hogy a színészi karrier kiépítésének legjobb módja egyértelműen az, ha inkább a maga kezébe veszi a szerencséjét, és öntörvényű módon próbál meg érvényesülni. Mint a mondás is tartja, mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Így igazán sokat tanulhatunk ettől az igazán bátor macskától.

A kezdetek

Beerbohmn a londoni Gielgud Színházban töltötte a mindennapjait, mikor is életének delén, egészen pontosan 1978-ban (állítólag egészen 1995-ig élt) egyszer úgy döntött, hogy vége az unalmas napoknak, és végre világhírűvé kell válnia. Erre pedig mi sem alkalmasabb, minthogy egy előadás kellős közepén átsétáljon a színpadon. Így összeszedte minden bátorságát, és magát kissé sem zavartatva, rettentő méltóságteljesen meg is tette ezt, méghozzá a Hinge and Bracket 1978-as előadásának közepén. Ez pedig olyannyira megtetszett neki, hogy ezek után rendszeresen meg is ismételte ezt a cselekedetét, és szinte rendszeressé vált, hogy véletlenszerű időpontokban fogta magát, és szépen átsétált a színpadon. Ezt természetesen hatalmas médiavisszhang követte.

A dicsfény korszaka

Miután egyre felkapottabbá vált Beerbohmn, egyre bátrabb is lett, ugyanis immár egyáltalán nem zavartatta magát. Sőt, mikor rendszeresen, szinte már kiszámíthatóan átsétált a színpadon, úgy gondolta, hogy ez a mutatvány lassan nem lesz elég, ezért el is kezdte produkálni magát, természetesen a közönség nagy örömére. Így sokan már nemcsak a remek előadások végett jártak színházba, hanem Beerbohmn egyéni produkciója is rengeteg embert vonzott a közönség soraiba.

A színfalak mögötti szerepe

Természetesen az ambiciózus macska nem elégedett meg annyival, hogy csak szimplán a színpadon élje ki magát. Ugyanis az előadások végeztével előszeretettel támadta meg a díszletet, vagy besétált az öltözőkbe, és ott szórakoztatta szabadidejében a művészeket. Ezentúl állandó elfoglaltságai közé tartozott, hogy csak úgy a semmiből megtámadta a tollas kalapokat, vagy a kelléknek szánt kitömött állatokat.

Terápiás szerepe is kiemelkedő volt

Érdemes megemlíteni azt is, hogy a színészek, a közönséghez hasonló módon, mondhatni rajongtak a macskáért. Ennek pedig nemcsak az volt az oka, hogy rendkívül szórakoztatónak tartották az állatot, hanem terápiás szerepét is kihangsúlyozták. Ugyanis állítólag nagyon megnyugtatta a jelenléte a színészeket. Sőt, előfordult, hogy az előadás előtti stressz levezetésében is segített nekik.

A nyugdíjazott évek

Beerbohm 1991-ben nyugdíjba vonult, és a színház asztalosmesterénél lakott Beckenhamben. 1995 márciusában, körülbelül 20 évesen bekövetkezett halála után a hírt számos országos újság lehozta, azonban töretlen népszerűségét azt is bizonyítja, hogy és ő lett az első és eddig egyetlen macska, aki a The Stage címlapján kapott egy teljesoldalas gyászjelentést. A cikkből egyébként számos érdekesség kiderült róla, mint például, hogy csokoládéfüggő volt, ami némi plusz kilókhoz is vezetett, ám állítólag sikerült élete végére leszoknia erről. Továbbá arról is beszámoltak, hogy egyszer egy autó is elgázolta, azonban túlélte. Végül öregségében, és nyugalomban halt meg. Emléke szimbólumaként portréja mai napig a Gielgud Színház előcsarnokában lóg.

beerbhomn cicás történetek híres macska híres macskák macska történelem macskák a történelemből macskás történetek történelem
hirdetés

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink

A kutyákat is szereted?
Látogass el az Az én kutyám oldalunkra is!