A kutyákat hagyományosan az ember hűséges barátjaiként ismerik. Negatív reputációjuk ellenére a macskák ugyanolyan odaadóan és bátran tudnak viselkedni, ha az emberekről van szó.

hirdetés

Hogy lásd, nem a levegőbe beszélünk, szolgáljanak bizonyítékul a következő cicusok hőstettei.

Missy doktor néni, a diagnoszta

A newcastle-i cirmos pályát tévesztett, minden bizonnyal orvosnak kellett volna mennie. Amikor megérezte, hogy gazdijával kapcsolatban valami nem stimmel, nem tágított, míg el nem érte a célját. Rendületlenül mancsozta emberének a mellkasát.

A gazdi, Angela Tinning így emlékszik vissza: „Annyira szokatlan volt a viselkedése, hogy végül elmentem egy kivizsgálásra, ahol kiderült, hogy tumormarkerek vannak jelen a szervezetemben. Jól éreztem magam, és őszintén szólva nem hiszem, hogy tettem volna bármit is, ha Missy nem hívja fel rá a figyelmemet. Ha ő nem lenne, a történetem ma egészen más lehetne. Ő az én kis hősöm.”

Három évvel később sajnos újra kiújultak a sejtek, ám Missy ezúttal sem hagyta, hogy gazdija kezelés nélkül maradjon.

Smudge, a személyi testőr maximális diszkrécióval

A dél-yorkshire-i Thorne-ból származó Smudge testőröket megszégyenítően viselkedett, amikor elkergetett néhány bajkeverőt, akik azt a fiatal fiúcskát zaklatták, akit a családjának nevezhetett.

Sarah Fenton, a gazdi, látta, amint egy csapat fiú a földre lökte akkor ötéves gyermekét: „Smudge másodperceken belül kilőtt a bokrok közül, odasziszegett és felugrott az egyik zaklatóra. Ez pont elég volt arra, hogy gyorsan visszavonuljanak a támadók.”

Úgy látszik egyre bizonyosabb, hogy nem éri meg szórakozni egy macska családjával!

Smokey herceg, a szívsebészek profi asszisztense

Smokey herceg, a staffordshire-i Lichfieldből származik, és ő a másik cicus, akinek a diagnosztikai képességei még az orvosokat is megszégyenítik. Amikor tulajdonosának, Tina Teasdale-nek mellkasi fájdalmai voltak, azt feltételezte, hogy biztosan csak emésztési zavar. A herceg azonban jobban tudta.

A gazdi visszaemlékezve elmondta, hogy mindig is úgy tűnt, mintha a macska tudta volna, hogy valami nem stimmel. Mikor már nem tudta tovább elviselni, hogy folyamatosan paskolja, mancsozza a mellkasát, egyeztetett egy időpontot a háziorvosához. A vizsgálatok kimutatták, hogy szívműtétre van szüksége.

„Ha nem kaptam volna kezelést, azt mondják, hogy végül szívrohamom lett volna. Smokey szokatlan viselkedése nélkül biztosan nem mentem volna el az orvoshoz és ki tudja, mi történt volna akkor” – emlékszik vissza a hálás gazdi.

hirdetés

Cleo, az önzetlen ápolónő

Cleo legyőzte az idegenektől való félelmét, hogy díjnyertes hősnővé avanzsálhasson. A surrey-i Chessingtonból származó félénk kalikó hölgy lett a Cats Protection jótékonysági szervezet 2014-es évének hős macskája, miután jelezte gazdája betegségét.

Cleo felindultsága figyelmeztette Pauline Jenkinst, hogy férje, Richard szívrohamot kapott. Ám ezen a ponton Cleo még mindig nem tekintette befejezettnek a feladatát; felmászott az ágyra, és ragaszkodott hozzá, hogy addig üljön Richard mellet, amíg a mentők elvégzik a sürgősségi ellátást. Mindezt úgy, hogy addig a pontig, ha idegent látott a lakásban, azonnal elbújt egy biztos helyre. Amikor Mr. Jenkins visszatért a kórházból, Cleo éjjel-nappal vele maradt, amíg teljesen fel nem épült.

„Cleo legyőzte saját félelmét, hogy segítsen szeretett gazdájának. Ez a tényező tette őt az idei év hősévé" – mondta a Cats Protection egyik bírája.

Tink, az önfeláldozó tűzoltó

Tinket a Cats Protection 2016-ban választotta az év macskájává, amiért riasztotta gazdáit a közeli házban elhatalmasodó tűz miatt. A cicus ráugrott az alvó gazdijára és addig nem tágított, míg észre nem vették, hogy mi zajlik a szomszédban. A családnak sikerült épségben kijutnia a házból, de Tink túl sok füstöt lélegzett be, így a tűzoltóknak egy apró oxigénmaszk segítségével kellett újjáéleszteni.

„Tink nélkül ma nem lennénk itt. Feljött a lépcsőn, felugrott az ágyra, és felébresztett minket. A hálószoba addigra már tele volt füsttel. Mindannyian kirohantunk, de ő valamiért bent maradt. A tűzoltóknak vissza kellett rohanniuk érte” – emlékszik vissza meghatódva a gazdi.