hirdetés

Sokoke fajtaleírás: az afrikai cirmos macska, aki egykor fákon élt és csak rovarokra vadászott

László Enikő, 2022. december 1 - Képek: Getty Images Hungary

Nem egy tipikusan babusgatást igénylő házi kedvenc, de ennek ellenére nagyon ragaszkodik gazdájához és szüksége van a társaságra. Kifejezetten ritka cica, a tenyésztők a mai napig hoznak őshazájából példányokat, hogy elkerüljék a beltenyészetet.

hirdetés

This post is also available in: English

A sokoke vagy a sokoke erdei macska Kenya egyik erdejéről kapta a nevét. Az Arabuko Sokoke erdő területe mondhatni őshazája a fajtának, ugyanis itt fedezték fel először a különleges, cirmos afrikai cicákat. Úgy jellemezték őket, hogy ezek a macskák nem vadásznak madarakra, csupán bogarakra, és a fákon élnek. A fajta néhány lelkes rajongója elkezdte tenyészteni őket, de ennek ellenére igen ritkán találkozhatunk sokoke cicával.

A fajtának nagyon fontos a társaság.

Eredete

A sokoke (vagy hosszú formában sokoke erdei macska, korábban afrikai rövidszőrű, esetleg afrikai cirmos) a házimacska természetes fajtája, amelyet az 1970-es évek végétől fejlesztettek ki és standardizáltak, a keleti, tengerparti Kenya elvadult khadzonzo tájfajtából. Nevét az Arabuko Sokoke erdőről kapta, amely az a terület, ahonnan az alapállományt nyerték a fajtafejlesztés érdekében. Különleges megjelenése miatt sokan ősi eredetű cicának vélik, de egyelőre ezt az állítást nem sikerült bizonyítani. Ahogyan azt sem, hogy a sokoke házimacska és vadmacska hibridje lenne. Bár valóban igen vad és autentikus a megjelenése, a genetikai tesztek nem igazolták ezt a felvetést. Az őshonos populáció szoros rokonságban áll egy szigetlakó csoporttal, a Lamu macskával, amely északabbra található.

A fajta története az 1970-es évek környékén kezdődött. Jeni és David Slater a Sokoke erdő közelében életek. A család kertésze egy nap egy alom kiscicára bukkant a kertben, az anyjukat pedig sehol sem találta. Jeni befogadott közülük két kölyköt, akik szép lassan egészséges felnőttekké cseperedtek. A nő megfigyelte, hogy sem a nőstény, sem pedig a kandúr nem vadászik madarakra, csupán rovarokra. Amikor pedig az állatorvos náluk járt, elmesélte, hogy ő maga is gyakran lát hasonló cicákat az erdő területén, de még nem sikerült egyet sem befognia közülük. Azt is elmondta, hogy ezek a cicák főleg a fákon élnek. Jeni érdeklődését még inkább felkelették ezek a különleges macskák, és belevágott a tenyésztésbe. Még több cicája lett, hogy sikeres legyen a program, és barátjának, Gloria Moldrupnak is ajándékozott két kölyköt, aki magával vitte őket Dániába, és ő is tenyésztésbe kezdett. Idővel néhányan még csatlakoztak hozzá.

2001-ben Jeannie Knocker elkezdte kutatni a fajtát egy készülő dokumentumfilmjéhez. Amikor a film finanszírozása összeomlott, Knocker megosztotta a Kenyában élő sokokékről gyűjtött információkat európai és amerikai tenyésztőkkel, akik aztán ezekkel az „új vonalakkal” megerősítették tenyésztési programjukat. A sokoke a mai napig nem igazán elterjedt fajta, de Észak-Amerikában és Európában akadnak lelkes rajongói.

A tenyésztők a mai napig bevonnak kenyai cicákat programjukba, hogy elkerüljék a beltenyészetet. Tenyésztésük azért is kihívás, mert sok cica terméketlen, így igen nehéz szaporítani őket. A fajtát először 1984-ben állították ki egy koppenhágai kiállításon, 1992-ben pedig a FIFe hivatalosan is bejegyezte, majd 2004-ben a TICA is. Korábban afrikai rövidszőrű macska néven emlegették, de mára már sokoke a hivatalos elnevezés.

Fajtastandard

A sokoke egy közepes termetű macskafajta, karcsú, jól izmolt és erős csontszerkezettel. Mellkasa jól fejlett. Végtagjai hosszúak, karcsúak és jól izmoltak. A hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők. Mancsai oválisak. Farka közepesen hosszú, a tövénél vastagabb, a vége felé elkeskenyedő. Szőrzete nagyon rövid, szorosan a testhez simul és fényes, de nem selymes, kevés aljszőrzettel vagy anélkül. Színe lehet a fekete cirmos bármilyen árnyalata. A sokoke cirmos alapszíne barna árnyalatú, nagyjából hasonló a bengálihoz és az ocicathez. A minta mindig fekete, a szőrszálak az aguti génnek köszönhetően nem végig egyszínű feketék, hanem spricceltek (a szőrszál közepén „üregesek”), ez különleges megjelenést kölcsönöz a bundának. Ezt a kombinációt „afrikai cirmosnak” vagy „afrikai mintának” nevezték el, amely egészen a farok hegyéig terjedhet. Ebben a tekintetben különbözik a korábban ismert foltos cirmos mintáktól, amelyeket más fajtákban találtak, de egyébként genetikailag azonos, minden normál cirmos tulajdonsággal rendelkezik.

Feje formája kissé ék alakú, a testhez képest kicsinek tűnik. Orra közepes hosszúságú, egyenes. Fülei közepesen nagyok, a fültőnél szélesebbek, a végük lekerekített. Nagy, egymástól távol elhelyezkedő szemei kissé dőltek az orr felé; enyhén mandula alakúak. Tekintete élénk, kifejező, szemszíne a borostyántól a világoszöldig bármilyen árnyalatú lehet. Testtömege körülbelül 3-5 kg. Várható élettartama 9-15 év.

Jelleme

Nem tipikusan az a cica, aki egész nap csak gazdája ölében pihenne. Ennek ellenére rendkívül hűséges és ragaszkodó, igényli a társaságot. Olykor jellemét a kutyáéhoz hasonlítják, mivel okos és szívesen tanul trükköket, vagy játszik intelligencia játékokkal. Élénk, felfedező természet, aki tisztában van saját nagyszerűségével. Sőt, még a vizet is szereti, ami nagyon kevés macskára jellemző.

Ideális környezet

Nagy családban is jól érzi magát, mivel fontos számára, hogy mindig legyen társasága. Fajtársaival és kutyákkal is jól kijön. Kíváncsi és tettrekész cica, a bezártságot kissé nehezen viseli. Mivel ősei a fákon töltötték napjuk nagy részét, fontos, hogy a sokoke számára sokféle mászóalkalmatosság legyen biztosítva.

Ápolás

Bundája nem igényel sok ápolást, hetente, kéthetente egyszer elegendő átfésülni, de a sokoke önmagát is képes tisztán és rendezetten tartani. Ha nagyon összekoszolná magát, meg lehet fürdetni, amiből nem szokott hatalmas probléma lenni, ugyanis szereti a vizet. Szemei és fülei tisztaságára ügyelni kell, valamit érdemes karmait rövidebbre vágni, ha túl hosszúra nőnének.

Gyakori egészségügyi problémák

A sokoke egészséges fajta, nincs kifejezetten fajtaspecifikus betegsége. Azonban az általános macskabetegségek nála is előfordulhatnak, így érdemes megkapnia minden állatorvos által ajánlott oltást, valamint évente egy alkalommal vizitre járni, hogy biztosan egészséges maradjon. A hideget nehezen viseli, így télen fokozottan kell rá figyelni.

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon