Amerikai rövidszőrű macska fajtaleírás: az egykori megbecsült vadászból lett népszerű házi kedvenc

Az alkalmazkodó és jó kedélyű amerikai rövidszőrű máig megőrizte vadászati ​​képességét, de manapság inkább családi társ.

Az amerikai rövidszőrűt gyakran emlegetik a brit és európai rövidszőrű tengerentúli megfelelőjének. Azonban a brit rövidszőrűnél valamivel könnyebb és elegánsabb a megjelenése, az európai rövidszőrűnél azonban nagyobbak az amerikai egyedek.

Eredete

Amikor az európaiak először az Újvilágba hajóztak, kétségtelenül voltak macskák az utasok és a legénység között, amikor a Mayflower 1620-ban megérkezett Amerikába. Patkányfogó tehetségük miatt a cicákat megbecsülték a legénység tagjai. Sőt, egyes források szerint már ennél korábban is utazhattak hajókon az amerikai rövidszőrű felmenői. Ezeknek a tengerjáró macskáknak a leszármazottai közül néhányat egyszerűen csak rövidszőrűnek vagy házi rövidszőrűnek neveztek, ma amerikai rövidszőrűként ismertek.

A macskákat a szárazföldön és a tengeren is megbecsülték. A gazdáknak, a boltosoknak és a gazdáknak mindannyian jó macskára volt szükségük, hogy megvédjék élelmiszerraktárukat az egerektől, patkányoktól és más kártevőktől. A rövidszőrűek kiegyensúlyozott, szívós állományúak voltak, jól illeszkedtek a szelídítetlen kontinensen uralkodó nehéz körülményekhez. Annyira jó vadászok voltak, hogy egy 1634-ből származó kiadvány szerint nekik köszönhető, hogy megmenekült egy New England-i gyarmat termése a mókusoktól. A telepesekkel a cicák nyugatra tartottak, és rendkívül népszerűek voltak.

1895-re a rövidszőrűek már kellő elismerést szereztek ahhoz, hogy kiállítsák őket az első macskakiállításon az Egyesült Államokban. Egy példányt 1896-ban 2500 dollárért árultak a Maddison Square Gardenben, ami akkoriban egy vagyonnak számított. Ez is mutatja, mennyire nagyra becsülték már akkoriban ezt a macskát. A Cat Fanciers Association 1906-ban hivatalosan is fajtaként ismerte el. Az amerikai rövidszőrű ott volt az öt első macskafajta között, amit a szervezett regisztrált. Hogy megkülönböztessék őket a véletlenszerű tenyésztésű macskáktól, más néven házi rövidszőrűektől, a törzskönyvezett macskák 1966-ban az American Shorthair, azaz amerikai rövidszőrű nevet kapták. A fajta ma különösen az USA-ban népszerű cica.

Fajtastandard

Az amerikai rövidszőrű aktív, atletikus és karcsú, közepes termetű cica. Rugalmas járásának köszönhetően szinte hangtalanul mozog. Feje viszonylag nagy, kissé tojásdad alakú. Valamivel hosszabb, mint amilyen széles. Pofája kissé telt. Erős harapásának köszönhetően az egyik legrettegettebb macska a rágcsálók szemében. Orrháta egyenes, arcorri része rövid. Fülei szétállnak, széles alapúak, közepesen nagyok és a végük lekerekedő. Szemei kerekek, nagyok, színük a bunda színétől függ. Tekintete ragyogó és figyelmes. Nyaka közepesen hosszú, izmos és erőteljes. Törzse karcsú, széles. Mellkasa mély, háta egyenes. Farka hosszúsága aránylik testéhez, egyenes lefutású, kissé vaskos. Végtagjai kissé rövidek, izmosak. Szőrzete sűrű, vastag és rövid, nyáron kevésbé tömött. Színe lehet a fekete, fehér, vörös, kék, krém, cirmos, bikolor és teknőctarka. Testtömege körülbelül 3,5-7 kg. Várható élettartama 15-20 év.

Jelleme

Az alkalmazkodó és jó kedélyű amerikai rövidszőrű megőrizte régi vadászati ​​tehetségét, de manapság inkább családtagként tölti mindennapjait. Temperamentumát az arany középút jellemzi. Nem túl izgága és nem is egy henyélő lustaság. Az amerikai rövidszőrű közepesen aktív, és ugyanúgy élvezi a játékidőt, mint a legtöbb macska, de nem igényel túlzottan sok figyelmet vagy tevékenységet. Nem követelőző, de egyértelműen nem bánja, ha gazdája kényezteti. Ahogy az egy jó munkásosztálybeli macskához illik, okos és intelligens, aki szívesen játszik kirakós vagy interaktív játékokkal. Társas természete van, és nem az a típus, aki az ágy alá bújik, amikor látogatók érkeznek. Szeretetreméltó és ragaszkodó jellem, aki sosincs gazdája terhére. Nem túl beszédes, és még ha nyávogással is akar kommunikálni, hangja lágy és kellemes az emberi fül számára.

Ideális környezet

Az amerikai rövidszőrű szívós, jó alkalmazkodóképességű cica. Ugyanúgy jól érzi magát egy lakásban, mint akár egy vidéki tanyán. Más cicákkal és kutyákkal általában jól megfér, és a gyerekeket is kedveli, különösen, ha azok játszanak is vele. Ez a cica nem bolygatja fel fenekestül gazdája életét, nem zavar sok vizet, de ez nem azt jelenti, hogy unalmas lenne vele az élet. Igényli a szeretetet és a gondoskodást, de nem akaratos macska. Ideális lehet szinte bárki számára, aki egy kedves társat szeretne magának. Nem igazán kedveli, ha cipelik, emelgetik, jobb szeret saját négy lábán felfedezni.

Ápolás

Bundájának ápolása nem időigényes feladat, elegendő heti egy alkalommal átfésülni, a többit elintézi ő maga. Télen az amerikai rövidszőrű sűrűbb bundát növeszt. Vedléskor leginkább aljszőrzete hullik. Fürdésre ritkán van szüksége. A fülek tisztaságát hetente érdemes ellenőrizni. Ha piszkosnak tűnnek, vattakoronggal vagy puha, nedves ruhával, amelyet almaecet és meleg víz 50-50 arányú keverékével benedvesítettél, töröld át.

Puha, nedves kendővel időnként át kell mosni szemeit is. Az esetleges fertőzések elkerülése érdekében használj külön területet a kendőből mindkét szem számára. Karmait vágni kell, ha túl hosszúra nőnének, illetve érdemes fogait is rendszeresen tisztítani. Mivel minden cica kényes alma tisztaságára, így az amerikai rövidszőrű esetében is ügyelj, hogy mindig makulátlan legyen tálcája.

Gyakori egészségügyi problémák

Az amerikai rövidszőrű általában egészséges, de az egyik probléma, ami gyakrabban érintheti a fajtát, az a hipertrófiás kardiomiopátia (HCM). Ez a szívbetegség leggyakoribb formája a macskákban. A szívizom megvastagodását (hipertrófiát) okozza.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: Macskakalauz, Jean-Luc Renck: A macska)