A pusztai macska a macskafélék egyik legkifejezőbbike: a nagy hidegben a farkán tipeg, úgy melegíti mancsait

A pusztai macskák, más néven Pallas-macskák néhány évvel ezelőtt váltak internetes sztárokká; és nem véletlenül. Dögönyöznivaló pofijuk és dús szőrrel borított krumplitestük mellett számos érdekes tulajdonsággal rendelkeznek.

Hogy miért is olyan izgalmasak, azt máris mutatjuk!

1. Nem a perzsa őse

Peter Pallas német természettudós 1776-ban eredetileg Felis manulnak nevezte el ezeket a bolyhos cicákat; a manul szónak mongol gyökerei vannak. Jelenlegi latin neve Otocolobus manul. Az otocolobus szó a görög nyelvből származik, és nagyjából „csúnya fülűre” fordítható, amit személyes sértésnek veszünk.

Amikor Peter Pallas először jellemezte a macskát, tévesen azt sugallta, hogy a házi perzsa fajta őse volt hosszú bundája, vaskos testfelépítése és lapos arca miatt.

2. Valójában akkorák, mint egy házimacska

Külsejük igazán megtévesztő. Vaskosnak és nehéznek tűnnek a hosszú és többrétegű bundájuk miatt, azonban körülbelül akkorák, mint egy átlagos házimacska. Versenysúlyuk 4,5-5 kg körül mozog.

Közép-Ázsiában élnek, Nyugat-Irántól Nyugat-Kínáig. Ezen a tartományon belül a sziklás sztyeppéket és a fűvel borított sík térségeket kedvelik. Ezen az éghajlaton a tél igazán zord és kegyetlen, így hatalmas hasznát veszik ennek az elegáns és vastag bundának.

Jellemző rájuk, hogy a vastag, tömött farkukon nyugtatják a talpukat, hogy az ne érintkezzen a fagyott, hideg talajjal. Hát lehet őket nem szeretni?

3. A macskafélék között ők rendelkeznek a legsűrűbb és leghosszabb szőrzettel

Szőrük közel kétszer olyan hosszú a hasukon és a farkukon, mint a hátukon vagy az oldalukon. Ez a különleges elosztás segít melegen tartani őket, miközben a havon és a fagyos talajon vadásznak. Ahogyan az évszakok változnak, úgy változik a szőrük hossza és sűrűsége; sőt, még a színe is!

Télen bundájuk szürkébb és egységesebb színű, míg nyáron több csík díszíti őket, valamint okker színű árnyalatok is felfedezhetők rajtuk. A farkukon dominánsabbak lesznek a fekete gyűrűk, a homlokukon a fekete foltok, a szemük körül pedig a sötét csíkok, melyek végigfutnak az arcukon. Szőrük deres, ezüstös megjelenése nem az öregedés jele, a takarószőrök hegye divatos fehér színben pompázik.

4. Szokatlan pupilláik vannak

Más macskaféléktől eltérően pupilláik köralakúak, akárcsak az embereké. Ennek köszönhetően tekintetük igazán különleges, van benne valami megmagyarázhatatlan rejtélyesség.

5. Magányosak

Persze nem a szó szoros értelmében. Territoriális állatok, illatukkal körülbelül 1-2 km-es távolságot képesek maguk körül megjelölni mind a hímek, mind a nőstények. Barlangokban, hasadékokban és más állatok által kialakított üregekben pihennek a napfényes órákban, majd szürkület felé előbukkannak, hogy megtöltsék a hasukat.

6. Párzási időszakuk rendkívül rövid

A tüzelési időszak a nőstényeknél mindössze 26-42 óráig tart, ami lényegesen rövidebb, mint a legtöbb macskaféle esetében. A párzás februárban és márciusban történik, majd áprilisban és májusban világra jönnek a kölykök. Egy alom átlagosan 2-6 kiscicával gazdagítja az állományt. 4 hónapos korukra a kölykök már eljárnak a mamájukkal vadászni, 6 hónapos korukra pedig elérik kifejlett méretüket. 10-11 hónapos koruk körül ivaréretté válnak.

7. Lesből támadnak

Prédájukat, mely kisebb rágcsálókból, madarakból és rovarokból áll, rövid növényzetben és sziklás terepen vadásszák le. Fedezékül sűrűn használják a saját odujuk bejáratát. A futás nem az erősségük, ugyanis kompakt testfelépítésük nagyban akadályozza őket. Ha valami elől menekülnek, emiatt inkább elbújnak.

8. Egy kiskutya hangját is képesek utánozni

Persze nem direkt, de hangarzenáljuk rendkívül érdekes és összetett. Izgatott vakkantáshoz és morgáshoz hasonló hangon is megszólalnak, ami nagyon hasonlít egy kölyökkutya hangjához; de dorombolni is képesek. Ez azonban csak néhány a sok közül; a YouTube-on rengeteg videót találhatsz, ahol tanulmányozhatod ezeket a különleges cicákat. Azt garantáljuk, hogy nem fogsz unatkozni! Az arckifejezéseik repertoárja legalább olyan izgalmas, mint a hangjuk.