hirdetés

Cicás mítoszok és legendák: a középkorban a keresztény egyház úgy tartotta, hogy a fekete macskák az ördög kegyencei voltak

Hangai Lilla

2022. október 8 - Képek: Getty Images Hungary, Wikipédia – Key Marco

Egy régi legenda szerint a macskák voltak az egyetlen olyan lények a Földön, akiket nem Isten hozott létre a teremtés ideje alatt. Amikor a Mindenható vízzel borította a világot, és Noé a vízre bocsátotta a bárkáját, a hajót elárasztották a patkányok, és felfalták az élelmiszertartalékokat. Noé csodáért imádkozott, aminek eredményeképpen egy macskapár kelt életre a két oroszlán szájából, és azonnal hozzá is fogtak a munkához, hogy kiűzzék az összes patkányt; a bárkára hivatalosan került pár kivételével. Jutalmukként, amikor a hajó szárazföldet ért, a macskák az állatok menetének élén sétálhattak. Úgy tartják, hogy ezért olyan büszke a mai napig minden macska.

hirdetés

Mi sem bizonyítja jobban, mint ez a történet, hogy milyen szerencsénk van együtt élni a világ egyik legkülönlegesebb állataival, akik nem utolsó sorban az állatvilág legeredményesebb vadászai is. Mi imádjuk őket, és ha most itt vagy, valószínűleg te is. Merüljünk hát el együtt a cicás mítoszok, legendák és mesék útvesztőjében.

A lélegzetelállító térdelő cicaszobor 1500 éves múltra tekint vissza

A jelenleg Floridában található Marco-szigeten tárták fel 1895-ben azt a fantasztikusan kidolgozott és teljes sértetlen faszobrot, ami egy térdelő, nyúlánk testű cicát ábrázol és Key Marco macskaként ismeretes. Jelenleg a Smithsonian Intézetben van kiállítva. Pontos származása bizonytalan, de mind a felfedezés helye, mind a megjelenése által azt sugallja, hogy a Calusa indiánok spirituális hitéhez kötődik. Sajnos a kultúrájuk összeomlott, majd kihalt az európai behatásoknak köszönhetően, így a kutatók nem sok biztosat tudnak az életmódjukról.

Bár a Key Marco macska az egyik legszignifikánsabb lelet a macskás történelmet tekintve, közel sem az egyetlen. Különböző barlangrajzokat találtak ókori lelőhelyeken szerte Európában, Afrikában, Indiában és a Közel-Keleten is a cicákról. Kínában az oroszlán, Shih egyike a négy fő állati védelmezőnek, aki az esőért, a halottakért és a leszármazottaikért felelős. Az Újvilágban Közép- és Dél-Amerikában találtak bizonyítékot a vadmacska-kultuszokra is, ahol a jaguár a sámánok segítője és hatalmas erejű totemállata volt. A perui Mochica kultúra főistene az Ai apaec volt, akit egy ráncos arcú, hosszú agyarú és macskabajuszú öregember alakjában ábrázoltak. Mint láthatod, a macskák közel sem voltak háziasítottak még ezekben az időkben, ám máris hatalmas erőt tulajdonítottak nekik különböző kultúrákban, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül.

Egyiptomban a cicákat mumifikált egerekkel együtt temették el

A házimacska bölcsőjét természetesen Egyiptom ringatta. Az első bizonyítékot a vadmacska kistestvérére, a Felis catusra, az ókori Egyiptomban találjuk meg. Az egyiptomi nép nemcsak a macskákat tisztelte szentként, de minden más vadállatot is. Olyannyira, hogy aki megölt bármilyen fajtát, azt halálra ítélték. Ezt nevezzük mi állatvédelmi törvénynek! A rítusaikhoz tartozott, hogy amikor egy család elvesztette házi kedvencét, minden tagja leborotválta a szemöldökét a bánat jelképeként. Rengeteg mumifikált macskát találtak a sírhelyekben apró, mumifikált egerek társaságában. Elsőre talán bizarrnak tűnhet ez a szeretet és gondoskodás, de minket őszintén meghatott. Annyira becsülték ezeket a bársonytappancsú lényeket, hogy még a túlvilágon is gondoskodni akartak a jólétükről.

Hérodotosz görög történetíró beszámolt az évente kétszer megrendezett Bastet Fesztiválokról, amik a zene, a tánc, a borivás, a szerelmeskedés és a vallási eksztázis karneváljai voltak és Bastetnak, mint a szerelem és az érzéki élvezetek úrnőjének szentelték. Most bánjuk csak igazán, hogy az időutazás lehetetlen…

A boszorkányokat macskáikkal égették meg a perek során

Számos legenda mesél olyan emberi lényekről, akik macska alakúvá tudtak változni. Bár néhány varázslót, mágust és sámánt is megajándékozott ezzel az erővel a természet, az alakváltó leggyakrabban egy nő vagy egy boszorkány volt. A macskákat a denevérekkel és baglyokkal együtt a boszorkák társainak tartották, akik segítettek a varázslatokban és üzeneteket vittek az ördögnek.

A 16. és 17. századi Európában elterjedt boszorkányperek során a macskáikat is velük együtt megégették, felakasztották és vízbe fojtották. Az tartották, hogy egy boszorkány macskaformává válik minden teliholdkor. A jó embereknek azt tanácsolták, hogy tegyenek szentelt sót a küszöbükre, nehogy a boszorkányok rákényszerítsék őket, hogy csatlakozzanak mulatságaikhoz. Egy új feltételezés szerint a boszorkányok mindössze olyan intelligens és bölcs nők voltak, akik a járványok idején felismerték a tisztaság szerepét, így rendszeresen seprűvel takarították házukat és macskát tartottak, aki elfogta a betegségeket terjesztő rágcsálókat. Ez az előrehaladott szemlélet pedig nagyon szúrta az egyház szemét.

Titokzatos fehér macskák arra kérik a királyfikat, hogy vágják le a fejüket

Ha a folklórról a mesékre térünk át, az alakváltó macskák ebben a környezetben kevésbé baljós lények. Madame d’Aulnoy A fehér macska című népszerű meséjében egy király három fiát küldetések sorozatára küldi. Eddig ismerős, igaz? A legkisebb fiú megismerkedik egy kedves fehér macskával, egy elvarázsolt kastély királynőjével, ami tele van macskaszolgákkal és udvaroncokkal. A jóságos királynő segít a hercegnek a feladataiban, aki idővel beleszeret. Majd a cicus megkéri, hogy vágja le a fejét, az ifjú herceg pedig engedelmeskedik parancsának. Ez megtöri a varázslatot, és a macska felveszi egy igazi, emberi hercegnő alakját.

Ha Franciaországból Oroszország felé vesszük az irányt, megismerkedhetünk Kippel, az elvarázsolt macskával. Ebben a történetben egy macskamama és cicája valójában emberi lények, akik egy tündér átka alatt állnak. Ez is ismerős, ugye? A kiscica egy emberi hercegnővel nevelkedik, és végül számos mágikus feladatban segíti őt, ami a varázslat feloldásához és kettős esküvőhöz vezet természetesen a két megfelelő herceggel. Mindenképpen érdemes elolvasni ezt a mesét, ugyanis kedves és szívmelengető történet a nők barátságáról, amiben manapság pont annyira nem hisznek, mint a macskák emberekhez való ragaszkodásában.

A legismertebb mesebeli macska természetesen az okos és merész gazfickó, akit Csizmás kandúrnak hívnak. Az általunk ismert történet a francia változatból származik, amelyet Charles Perrault írt a 17. században. A korábbi verziókban, például az olasz írók Giovanni Francesco Straparola és Giambattista Basile műveiben a minden hájjal megkent kandúr még nem viseli ikonikus csizmáját.

Még Washinton Irving és Sir Walter Scott elméjébe is beférkőztek

1817-ben Washington Irving amerikai író és történész látogatást tett Sir Walter Scott skót írónál és folkloristánál. Irving beszámolójából ez a részlet őrzi a találkozás egyik fontos pillanatát. A tűz mellett beszélgetett a két szerző, Sir Scott fel is olvasott, miközben kedvenc kopója, Maida a lábánál hevert. A felolvasás hevében felállt, majd cicája azonnal elfoglalta a helyét a pattogó tűz mellett, és mozdulatlanul figyelte az írót.

Irving meg is jegyezte, hogy a cicának meglehetősen merész ízlése van az irodalom terén. Sir Walter Scott pedig így szólt: „Ezek a macskák nagyon titokzatos lények. Mindig sokkal több jár az elméjükben, mint amennyit mi elképzelünk. Bármelyik macska, aki nap mint nap átsuhan az életünkön, lehet, hogy a macskák leendő királya vagy királynője, aki csak a hívásra vár, hogy visszaszerezze a koronáját. Úgy tűnik, ők maguk is pontosan így gondolják. Tudják, hogy varázslények.”

boszorkányok és macskák cicaisten egyiptom élet folklór hátborzongató macskás történet igaz történet legenda macska történelem macskás babona macskás hiedelmek macskás mese mese mítosz történelem
hirdetés

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink