Vajon a macskák is lehetnek OCD-sek? 3 jel, ami arra utal, hogy cicád kényszeresen viselkedik

Köszönhetően az egyre nyíltabb és felvilágosultabb hozzáállásnak a mentális problémák felismerését és kezelését illetően az emberek tekintetében, ez a témakör már nem akkora tabu, mint akár 10 évvel ezelőtt. Ám nagyon sok betegség érintheti a macskákat is. Ilyen például az OCD (Obsessive Compulsive Disorder) is.

Nemcsak az emberek, de az állatok is megérdemlik, hogy a pszichológiai problémáikat is kezeljék a jobb életminőség érdekében. De miről ismerheted fel az obszesszív-kompulzív zavart, és mit tehetsz az állapot javítása érdekében?

Mi az az OCD egész pontosan?

Ez a rögeszmés-kényszeres rendellenesség olyan viselkedési zavar, amely arra készteti a macskát, hogy látszólag jó ok nélkül részt vegyen bizonyos „rituálékban”. Ezek általában abnormális, ismétlődő és eltúlzott viselkedések, amelyek nem szolgálnak gyakorlati célt.

A macskák OCD-jének nincs konkrét ismert oka, de bizonyos fajtáknál, mint például a sziámi vagy egyéb ázsiai fajták esetében gyakoribbnak tűnik. Így feltételezhető, hogy a macskáknál jelentkező OCD genetikai eredetű, de erre egyelőre nincs elég bizonyíték.

Mik lehetnek a jelek?

Minden egyednél változó lehet hány rögeszmés viselkedést mutat. Valamelyiküknél csak egy figyelhető meg, de sajnos olyanra is van példa, hogy több ilyen kényszerrel kell együtt élniük.

A legbiztosabb és leggyakoribb jele az OCD-nek valószínűleg a túlzott szőrápolás. Ezek a macskák olyan mértékben nyalják, rágcsálják és piszkálják a bundájukat, hogy az nyilvánvaló szőrhulláshoz vezet. (Mielőtt elhamarkodott következtetést vonnál le, érdemes ellenőrizni, hogy kedvenced nem küzd-e élősködőkkel vagy nem allergiás-e esetleg az új eledelére vagy valamire a lakásban.)

Az úgynevezett „gyapjú szopás” is utalhat OCD-re. Néhány cica nemcsak, vagy nem a saját bundáján éli ki a kényszerességet, hanem valamilyen textílián. Rágcsálják, szopogatják vagy nyalogatják az összes útjukba kerülő szövetet. Súlyosabb esetekben az farokkergetés vagy az öncsonkítás is jelentkezhet tünetként.

A hiperesztézia szindróma gyakran megfigyelhető az OCD-től is szenvedő macskáknál. Még csak néhány éve ismerték el mint tényleges rendellenességet, ezért nem tudni biztosan, hogy az OCD egyik tünetével van-e dolgunk vagy inkább idegbetegségről van szó. Az ettől szenvedő cicák különösen érzékenyek az érintésre leginkább az alsó és hátsó tájékukon.

Ezek a viselkedésminták általában alkalmi tevékenységként indulnak, amit környezeti vagy fizikai tényezők válthatnak ki. Idővel a viselkedések rögzülhetnek, és már nincs szükség külső indítókra. A rögeszmés-kényszeres viselkedés folytatását az agyban lévő fájdalomcsillapító és örömöt okozó kémiai vegyületek ösztönzik, így válik ez a típusú magatartás egy szorongó vagy stresszes macska számára megküzdési mechanizmussá.

Diagnózis és kezelés

Az OCD-t sajnos nem lehet specifikus teszttel megállapítani. Általában a fent felsorolt minták elegendők a betegség gyanújához, de az állatorvos minden esetben kizárja a kérdéses magatartásformák egyéb lehetséges okait. Ha az orvos úgy ítéli meg, hogy valóban OCD állhat a viselkedés hátterében, úgy ajánlani fog néhány lehetséges kezelési módot.

Az obszesszív-kompulzív zavarra ugyan nincs végleges gyógymód, de odafigyeléssel és az alábbi kezelési módokkal remekül karban tudod majd tartani kedvenced állapotát. A szilárd napi rutin biztonságot ad a cicának hosszú távon és így kevesebb helyzet adódik majd az életében, amitől stresszes lehet. Nehéznek tűnik, de ha éppen tapasztalod a kompulzív magatartást, ne nyugtasd, ne csitítgasd, ne próbáld elterelni cicád figyelmét jutalomfalatokkal, mert így csak erősíted benne a szokás helyességét.

Sok természetes mód is létezik már a macsekok stressz-szintjének csökkentésére, ilyen például a CBD olaj. Ha a kialakult helyzet súlyosabb, természetesen sok vényköteles gyógyszer is a segítségetekre lehet.

Cicád talán a diagnózis után több odafigyelést és törődést igényel majd, de nem kell megijedned, így is teljes életet élhet. Ha a gyógyszeres kezelés közben bármiféle változás áll be, szintén tájékoztasd az orvosod; valószínűleg módosítani kell a gyógyszer típusán vagy az adagoláson.